Mai játékosunk bemutatása egyszerre könnyű és nehéz feladat. Könnyű azért, mert szemben mondjuk Nyeznajkával, Micimackót vagyis Vinni Puh-ot (Винни-Пух) nem kell bemutatni, mindenki ismeri. Sokan olvasták Milne klasszikusát, de még azok is akik eddig ezt nem tették meg, pontos elképzeléssel rendelkeznek Micimackó és barátai kinézetéről, hála a Disney-adaptációnak (és kb. 49 folytatásának) és a játékipar minden szegletébe beférkőző Micimackó-mániának. Mégis nehéz a dolgom, mert furcsának tűnhet a megszokottól eltérő ábrázolásmód. Hiszen a képen látható alak, akkor is Vinni puh (ejtsd Vinnyipuh), ha nem élénksárga a szőre és nincs rajta piros póló.
Milne remekműve csak az 1960-as évekre jutott el a Szovjetúnióba, mégpedig Borisz Vlagyimirovics Zahogyer révén, aki megírta az orosz változatot. Azért nem fordítást írok, hiszen Zahogyer maga mindig hangsúlyozta, hogy nem fordítást készített (перевод), hanem az eredeti átiratát (пересказ). A regény gyorsan népszerű lett, márpedig a népszerű mesék sorsa a megfilmesítés.
Erre 1969-ben került sor. A forgatókönyvet Zahogyerrel koprodukcióban az a Fjodor Hitruk jegyezte akinek nagy tapasztalata volt az animációs filmek terén. Kettejük zseniális párosa azonban nem bizonyult tartósnak. Bár a tervekben az szerepelt, hogy a regény egészét megfilmesítik, összesen 3 részt sikerült a vászonra vinni. A regény bizonyos elemei nem kerültek bele a filmbe, hiányzik például Róbert Gida, bizonyos verseket, énekeket viszont kifejezetten az animáció kedvéért írtak.
Nos és mi lett a végeredmény? A Disney-mesén szocializálódott egyszeri magyar embernek valami egészen szokatlan: furcsa külsejű szereplők, szokatlan szinkronhangok, végtelenül leegyszerűsített hátterek... Aztán felcsendül Micimackó éneke, és az ember csak tátja a száját, és csodálkozik, hogy ezt eddig hogy-hogy nem, és miért? Pumpurumpu-pumpurumpu-pam-pam-pam
Milne remekműve csak az 1960-as évekre jutott el a Szovjetúnióba, mégpedig Borisz Vlagyimirovics Zahogyer révén, aki megírta az orosz változatot. Azért nem fordítást írok, hiszen Zahogyer maga mindig hangsúlyozta, hogy nem fordítást készített (перевод), hanem az eredeti átiratát (пересказ). A regény gyorsan népszerű lett, márpedig a népszerű mesék sorsa a megfilmesítés.
Erre 1969-ben került sor. A forgatókönyvet Zahogyerrel koprodukcióban az a Fjodor Hitruk jegyezte akinek nagy tapasztalata volt az animációs filmek terén. Kettejük zseniális párosa azonban nem bizonyult tartósnak. Bár a tervekben az szerepelt, hogy a regény egészét megfilmesítik, összesen 3 részt sikerült a vászonra vinni. A regény bizonyos elemei nem kerültek bele a filmbe, hiányzik például Róbert Gida, bizonyos verseket, énekeket viszont kifejezetten az animáció kedvéért írtak.