Május 9. az egyik - ha nem a - legnagyobb állami ünnep Oroszországban. De miről is szól a День победы (Den’ pobedi), mit is ünnepelnek az oroszok ezen a napon, és hogyan tették ezt az elmúlt években?
Ha a Nagy Honvédő Háborúról nem is, a Második Világháborúról bizonyára mindenki hallott már. Nos, a Nagy Honvédő sem más, csak egy kicsit más szemszögből nézve. Az elnevezés tulajdonképpen a szovjet propaganda találmánya, hiszen kellett valami ami mobilizálja az embereket, tekintettel arra, hogy Sztálin nem éppen versenyképes rajtot vett. (mint tudjuk „lefejezte a hadsereget”, a támadás hírére meg napokig bezárkózott a szobájába, mire érdemi lépéseket tett, a németek elfoglalták fél Szovjetuniót.) Szóval 1941 júniusában elkezdődött a Nagy Honvédő Háború és 1945 áprilisára Berlin falai alá értek a szovjet haderők. Közben még történt ugyan egy s más, de az egy külön poszt.
A Vörös Hadsereg hivatalosan április 16-án indította meg a támadást, mely minden idők 4. legtöbb áldozatot követelő csatájává fajult. Ráadásul mindezt 3 hét alatt érték el, az "első helyezett" Sztálingrádi csata több, mint fél évig tartott. 1,5 millió szovjet állt szemben, 750 ezer némettel ám a túlerő nem tudott kibontakozni a szétbombázott város házról-házra történő elfoglalása közben.
Sztálin parancsba adta, hogy május egyig tűzzék ki a szovjet zászlót a Reichstagra. A parancsot ugyan csak másodikára sikerült teljesíteni, de még aznap a németek többsége megadta magát. A május 8-ig elhúzódó harcok során a két oldalról összesen több mint 540 ezer katona esett el.
Május 7-én a német hadsereg vezetői Reimsben lerakták a szövetségesek előtt a fegyvert. Szovjet részről csak egy nevenincs tábornok, bizonyos Susloparov volt itt jelen, aki úgy képviselte a Szovjetuniót, hogy erre nem volt parancsa, ám mégis jobbnak látta ezt tenni, mintha a német fegyverletétel teljesen orosz képviselet nélkül történik. Sztálin a történek hallatán nem volt boldog, és kiadta parancsba, hogy a németek legyen szívesek a legfelsőbb orosz katonai vezetés előtt, Berlinben megadni magukat. Erre május 8-án késő este került sor, Moszkvai idő szerint 9-én hajnalban. Ezzel véget ért a Második Világháború Európában, mely szovjet részről több mint 23 millió, német részről több mint 7 millió halálos áldozattal járt.
Az első május 9-ei felvonulást, 1945. június 24-én tartották. Elit alakulatok masíroztak át a Vörös Téren, Zsukov marsall, a hadsereg feje, és a német kapituláció hivatalos elfogadója fehér lovon ügetett keresztül, Lenin Mauzóleumának tetejéről pedig maga Sztálin integetett nekik. Felvonultatták a zsákmányolt náci jelképeket, voltak tankok, tankisták, matrózok, egyszóval megadták a módját az ünneplésnek. Érdekesség, hogy ez volt az első hivatalos esemény a Szovjetunióban, melyet színesben örökítettek meg.
Az évek során a ceremónia átkerült eredeti helyére május 9-re, a parádé átterjedt Szovjetunió legnagyobb városaira. Bár a szereplők változtak, Sztálin helyén először Hruscsov, majd Brezsnyev végül Gorbacsov integetett. A parádék az egész rendszer alatt megmaradtak haditechnikai erőfitogtatásnak, a dicső múlt (és jelen) jelképének.
Aztán jött a rendszerváltozás, és 1990 óta elmaradtak a parádék. Arról pedig, hogy idén újrakezdik ezt a régi szép szokást, már volt szó itt a blogon.
