Pozsonyi piknik címen-néven szerveztek zenés-táncos-evős-ivós összejövetelt az újlipótvárosiak péntek délutánra-estére, ami innen nézvést azért érdekes, mert a nap utolsó koncertjét az elsősorban a Budapest Klezmer Bandből ismert Jávori Fegya tartotta, egy zongora és egy szaxofonozó-éneklő-prózamondó Dunai Tamás társáságában, orosz kocsmadalok témakörben. Блатные песни, fordítottam idegen nyelvre a magyart, és felcsillant a szemem. Maga alá tepert a nosztalgia, ezt meg kell nézni, hallgatni, mondtam a feleségemnek, de az is lehet, hogy ő mondta nekem, mindegy. Mentünk, hallgattunk.
Jávori Fegyáról azt kell tudni, hogy Munkácson született, ott is nőtt fel, földik vagyunk tehát, és még ma is kevésbé van akcentusa oroszul, mint magyarul. Ez nem gonoszkodás, csak érdekesség észrevételezése. Ennek a Fegya-tulajdonságnak ráadásul az is nagy haszna, hogy igen jól énekel oroszul, érzékenyen, mélyen, okosan, kicsit viszockijosan.
A műsor háromnegyed kilenc helyett kilenc után kezdődött – ennek jelentősége volt, mert 10-kor el kellett csendesedni mindenféle előírások miatt –, Dunai Tamás színész Bächer Iván (a publicista-szépíró dettó újlipótvárosi) és Iszaak Babel- (ő meg odesszai) szövegeket olvasott fel, ez a rész lehetett volna rövidebb, de megjött a zene, és megtette a magáét hamar. Kiderült, nemcsak tolvajnóták lesznek, sok minden más is, méghozzá mindenekelőtt Odesszából. Ez a Fekete-tengeri kikötőváros az egykori Oroszország legizgalmasabb helyeinek egyike volt – most Ukrajnában található, és benne van az országos top 3-ban, Kijev és Lemberg mellett, talán előttük, nem tudom, rég jártam ott, sajnos –, oroszok, zsidók, moldovánok és mindenféle nemzetközi népek keveredtek benne össze alaposan, tán még ukránok is.
A lényeg, hogy élt és virult a zsidó zene is hosszú időn át, a tolvajdalok mellett jobbára ilyenekből rakta össze szűk órás műsorát a két művész. Frissen-lendületesen csinálták, nemcsak az úri közönség vette a lapot, az oda tévedt hajléktalanok is kiválóan érezték magukat, lett egy remek estéjük, esténk. Fegya és Dunai azt is ügyesen kitalálta, mi legyen a csúcspont, a végén tettek egy kanyart Anatevkába, eljátszották-dalolták a Hegedűs a háztetőnből a Ha én gazdag lennéket, a publikum az extázis határára került, vissza sem jött onnét, a ráadás Подмосковные Вечера-t együtt zümmögte a több száz jelenlévő. Teljesen ellágyultam, az jutott eszembe, előadhatná a duó a műsort máskor is.
Gondoltam, összegyűjtök néhány videót önöknek bónusz gyanánt. Fegyásat nem találtam. Az első két slágert jiddisül hallgathatja az olvasó – a Pozsonyi úton, ahogy mondtam, oroszul mentek –, a harmadikat pedig az a Vlagyimir Trosin énekli, aki állítólag legelőször énekelte az 50-es években a világ kommunista ifjúságának legnagyobb örömére. Hacsak félre nem értettem valamit. Jó mulatást.