Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy nem értünk egyet minden pontjában sem az orosz állásponttal, sem a cikk írójával. Magyarországnak vitathatatlanul szüksége van a gázforrásainak diverzifikációjára.  De azzal a ténnyel, hogy Gyurcsány éppen Moszkvában - ráadásul éppen akkor amikor a Déli Áramlat szerződésén még meg sem érkezett száradni a tinta, - kezd el a Nabucco-projektről beszélni, mi sem tudunk mást kezdeni mint Putyin: magasra vonjuk a szemöldökünk, és értetlenül bámulunk ki a fejünkből.

A cikk a Kommersant lapjain jelent meg. Írója az az Andrej Kolesznyikov aki három évvel ezelőtt egyszer már csúnyán "leoltotta" Gyurcsány Ferencet. Kolesznyikov egyébként nem titkoltan a Kreml-barát újságírók közé tartozik, gyakran "fedezi" írásaival a kormányt. A fordítás Volk koma munkája, ezúton is köszönjük neki.

Nem hülye az a cső

 

Vlagyimir Putyin elmagyarázta Gyurcsány Ferencnek, mi a különbség a Déli Áramlat és a Nabucco között.

 

Az orosz kormány Fogadóházában tegnap az orosz-ukrán gázválság óta a legingerültebb tárgyalásokra került sor az orosz kormányzat és az európai kollegák között – jelentette a Kommerszant kiküldött tudósítója, Andrej Kolesznyikov. Vlagyimir Putyin orosz kormányfő találkozott Magyarország miniszterelnökével, Gyurcsány Ferenccel. A Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakasza és a gáztározó megépítéséről szóló egyezmények aláírása után Putyin ultimátumszerűen válaszolt partnerének arra a felvetésre, amely szerint minél több gázvezeték megy keresztül Magyarországon, annál jobb.

 

A feszültség érződött már a tárgyalások legelején is, amikor Vlagyimir Putyin és Gyurcsány Ferenc találkoztak, hogy négyszemközt egyeztessenek. A magyar kormányfő kezdte, ahogy mondani szokás.

 

Pedig hát el lehetett volna mindezt kerülni. Vlagyimir Putyin nagylelkűen emlékeztetett, hogy Gyurcsány úr hat éves miniszterelnöksége alatt a magyar export Oroszországba kilencszeresére nőtt. Tulajdonképpen tehát ezt Gyurcsány úr személyes érdemeként tünteti fel (mindeközben egyébként egyértelműen utalva arra, hogy pontosan Gyurcsány Ferenc volt az, aki ez által a magyar gazdaság exportorientált részét az orosz gazdaságtól tette függővé.)

 

De ekkor Gyurcsány úr azt mondta, hogy bár Magyarország az EU-ban azt a szárnyat képviseli, amelyik az Oroszországgal való stratégiai együttműködés mellett tör lándzsát, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenben egyetért Oroszországgal.

 

- Kétségtelenül vannak olyan kérdések – tette hozzá –, amelyekben eltér a véleményünk, amelyekkel nem értünk egyet.

 

Ily módon Gyurcsány Ferenc már közvetlenül a tárgyalások megkezdése előtt határozottan állást foglalt. De valójában ez már jóval a tárgyalások előtt is megtörtént. A Kommerszant úgy értesült az egyik orosz tárgyalóféltől, hogy még 2008. január 6-án (2009? – A ford.), az orosz-ukrán gázválság kellős közepén a magyar kormányfő küldött egy levelet Vlagyimir Putyinnak, amelyben hirtelen felindulásában a krízisért nem csak Ukrajnát, de Oroszországot is felelősnek nevezte, méghozzá egyforma mértékben. Ez természetesen nem hagyhatta hidegen a levél címzettjét.

 

Annál is inkább, hogy Gyurcsány úr kifejezetten Oroszországot vádolta azzal, hogy nem teljesítették a szerződés feltételeit (azaz a legfájóbb helyre ütött – hisz az állam és a Gazprom hivatalnokai pont ezekben az órákban ismételték ráolvasásként az orosz és az európai tévénézőknek, hogy a Gazprom az utóbbi 40 évben egyszer sem hagyta cserben a szállítóit, és nem hagyja cserben még legalább ugyanennyi ideig). Ezen kívül az egyik tegnapi orosz tárgyaló szerint a magyar miniszterelnök „gyakorlatilag követelte Putyintól, hogy sürgősen indítsák újra a szállítást, ráadásul célzott a kapcsolatok romlására is abban az esetben, ha ez sürgősen nem történik meg.”

 

Mindez nem tudott nem hatni Vlagyimir Putyinra. Valószínűleg türelmetlenül várta Gyurcsány Ferenc moszkvai látogatását. És ím, megtörtént. Annál is inkább, mert Gyurcsány úr megérkezése után az idegösszeomlás határát súrolva kezdett beszélni Vlagyimir Putyinnal.

 

- Nálunk viszont nincsenek nem egyetértők… - válaszolta a magyar miniszterelnöknek az orosz, és hozzátett még valamit, de halk, semmi jót nem jósló szavai eltűntek a fényképezőgépek záraink kattogásában, mert Gyurcsány úr arca olyan kendőzetlenül zavarttá vált, hogy azt nem lehetett nem megörökíteni.

 

Putyin úr nyilvánvalóan arra utalt, hogy az orosz kormányban mindenki egyöntetűen, fenntartások nélkül támogatja a Magyarországgal való együttműködést (és ebben állt a keserű, mondjuk úgy, szarkazmusa). Nem pedig arra, hogy nálunk, Oroszországban mindenki mindennel egyetért (vagy legalábbis nem csak erre), vagy hogy az „egyet nem értők menete” Oroszország politikai térképén nem létezik (legalábbis az ő számára).

 

A nem is olyan hosszú, kb. másfél órás tárgyalások után aláírtak két, erre a találkozóra készült egyezményt: a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről (átbocsátóképessége évi 10 milliárd köbméter), és az ezzel összefüggő földalatti gáztároló megépítéséről Magyarország területén. Közös magyar-orosz vállalatok jönnek létre, és mindkét esetben részt vesz az építésben a Gazprom (az egyezményeket orosz részről a cég feje, Alekszej Miller írta alá).

 

A sajtótájékoztatón, ki sem várva a rávezető kérdéseket, amelyek feltétlenül következtek volna, Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan banális módon úgy döntött, hogy a legjobb védekezés a támadás. Úgy határozott, megint ő támad elsőként. Ez az életvidám ember a sajtótájékoztatón végig oldalra tekintgetett, mintha támogatást várt volna valakitől. Ezáltal bizonyára erősítette Oroszország főbb állami hivatalnokaiban a meggyőződést, hogy Magyarország nem képes önálló politikai szerepre, csak kísérni tud valakit, és világos, hogy kit; kiváltképp a Nabucco építésével kapcsolatban. A józanésznek megfelelően pedig csupán a legritkább esetben képes viselkedni, például a Déli Áramlat építésének történetében. Tehát Gyurcsány Ferenc azonnal bejelentette, hogy „a politikában egyszerre több hangszeren szokás játszani.”

 

Kifejtette, hogy Magyarország az EU-hoz tartozik, „aktívan együttműködik a NATO tagállamaival” (egyre jobban bebizonyosodnak a legrosszabb feltételezések), ám „soha nem leplezte, hogy törekszik az együttműködésre Oroszországgal."

 

- Országainknak – tette hozzá Gyurcsány Ferenc, továbbra is játszva a tűzzel – különböző a történelmünk, de meg kell értenünk, hogy egy ideje a világ összeszűkült, a föld pedig lapos… Tehát azt szeretném mondani, hogy egymagában senki sem boldogul a problémáival – sem Oroszország, sem Magyarország.

 

A magyar kormányfő arra utalt, hogy ebben a lapos, bár talán többpólusú világban (amelynek egyik ígéretes pólusa kétségtelenül Magyarország – különösen a tegnapi nap után) nem csak Oroszország nyújthat segítő kezet Magyarországnak, de Magyarország is Oroszországnak.

 

- Úgy gondolom – folytatta Gyurcsány Ferenc –, hogy két gázvezeték több mint egy, a három pedig több, mint kettő!

 

Valahogy győzedelmesen tekintett körül a teremben, amelyiknek méltóképp kellett volna értékelnie ezen állítás bátorságát (talán így is lett volna, ha a „több” helyett azt mondja: „jobb”).

 

- És vezessenek csak keresztül Magyarországon! – jelentette be a magyar miniszterelnök. – Ez azért mégsem olyan, mintha egy lenne, amelyik ráadásul még Ukrajna területén is áthalad (legalább valamivel örömet szerzett végre a mellette ülő, ígéretesen szétszórtnak tűnő orosz kollegájának! – A. K.)! A Nabucco nem orosz forrásból származó gázzal kecsegtet!…

 

Úgy tűnik, Gyurcsány úr időnként mégis csak elfelejtette, hol tart sajtótájékoztatót.

 

- És ezen túl pedig a világ nem áll egyhelyben, annyira dinamikus, a világ olyannyira tele van energetikával, és annyi minden más is van benne, úgy nő a vetőmag mennyisége is. Nem is kételkedem benne, hogy Magyarország, mint ahogy eddig is, szállít belőle Oroszországba! – fejezte be diadalmasan.

 

Oroszország magyar vetőmag-exporttól való függőségéről szólva Gyurcsány Ferenc talán attól az ötlettől óvta Vlagyimir Putyint, hogy célozzon Magyarország függőségére az orosz gáztól. Putyin úr semmit sem válaszolt erre, a bejelentés jellege nem feltételezett semmilyen kommentárt.

 

Egy magyar újságírónő kérdésére, miszerint is „talált-e valamilyen megoldást a Malév-ügyben (ez a magyar légitársaság, amely nehéz anyagi helyzetbe került), Vlagyimir Putyin azt válaszolta: „a magunk részéről minden szükséges döntést ebben a kérdésben meghoztunk… teljes mértékben.” Később hozzátette, hogy „ez egyébként néhány tízmillió”. A Kommerszant információi szerint arról van szó, hogy az Aeroflot leányvállalata, az BridgeAir kontroll-csomagot szerez be a Malév részvényeiből, és hogy az erre szánt összeget már elkülönítették (érdekes, hogy a tegnapi, a Malév sorsáról szóló tárgyalásokon nem volt jelen Okulov úr, az Aeroflot vezetője, ami különös jelentőséggel bír figyelembe véve a közelgő menesztéséről szóló szóbeszédet).

 

Gyurcsány Ferencet megkérdezték, lehet-e azt mondani, hogy a Déli Áramlat és a Nabucco az ő számára egyenértékű beruházások. Úgy tűnt, mintha az újságírók be akarnák ugratni a magyar kormányfőt. Igen, tegnap ez nem volt nehéz.

 

- Nincs még egy akkora veszély az országra nézve – válaszolt –, mint hogy egyetlen vezetéktől függjön. Ez év elején a vezeték végét bámultuk, amiből semmi sem csöpögött…

 

Gyurcsány Ferenc ebben a pillanatban olyan lehangoltnak tűnt, mintha nem az orosz-ukrán gázkrízisről volna szó, hanem valami mélyen személyes problémájáról.

 

- Ha pedig Oroszországból két vezeték jönne – mondta a magyar miniszterelnök –, az sokkal jobb lenne! Ha pedig ez egy közép-ázsiai vezeték lesz, akkor az még jobb Magyarország számára, még nagyobb biztonságot nyújt!.. Sokan meg úgy tartják, hogy a vezetékről szóló döntés politikai kérdés…

 

Lopva, ha ugyan nem aggályosan Vlagyimir Putyinra nézett.

 

- De nem, ez az állam szuverenitásának kérdése (tehát mégis csak politikai – A. K.) – folytatta Gyurcsány úr. – A fő, hogy ne függjünk valakitől vagy valamitől.

 

Az ő értelmezése szerint ez azt jelenti: egyszerre mindenkitől függeni.

 

- Japán – mondta –, cseppfolyósított gázt vesz, hét forrásból! Én is nem három, hanem hét helyről szeretnék gázt vásárolni!

 

Putyin úr őszinte csodálkozással nézett kollegájára. A hét forrás újdonság volt számára.

 

- Amikor egy eladó van, nehéz alkudni – jelentette be őszintén Gyurcsány Ferenc. – Bizonyára Oroszország sem örülne, ha csak egy vevője lenne…

 

Vlagyimir Putyin arcán látszott, hogy rövid időn belül aligha lehet majd megörvendeztetni akármivel is. De Gyurcsány Ferenc már nem tudta leállítani magát. És volt mit mondania.

 

- Nem rég voltunk vendégségben az Öbölben – (értsd: a Perzsában – A. K.), és próbálunk az Adrián is felépíteni egy terminált, ahol cseppfolyósított gázt fogunk vásárolni – magyarázta, mindenki értésére adva, hogy a gázszállítások diverzifikálása Magyarország részéről a legszélsőségesebben zajlik majd – Bocsássanak meg, hogy ilyen részletesen válaszolok…

 

- Akkor én is részletesen válaszolok… – szólalt meg végre Putyin – Kérdezett a Déli Áramlat építésének határidejéről? Ez a projekt 2015 december 31-én fejeződik be… A számítások szerint legalább 10 milliárd köbméter gázt szállítunk Magyarországon keresztül. A gázvezeték összteljesítménye – 30 milliárd köbméter gáz… Finanszírozási problémák nincsenek. Semmilyen. Egyszerűen nem léteznek. Ilyen jellegű projekteknél.

 

Láttam, hogy élénkült fel ezekre a szavakra a Gazprom vezetője, Alekszej Miller. Úgy tűnt, nem számított ilyen erős, ellentmondást nem tűrő támogatásra Putyin úr részéről.

 

Mindeközben az orosz kormányfő szemmel láthatóan azért is fejezte ki magát ennyire tüntetőleg, mert a mérleg másik serpenyőjében a határidők, a finanszírozás és végül a forrás abszolút bizonytalansága volt a Nabucco-t illetően. És Vlagyimir Putyin nem tagadhatta meg magától azt az élvezetet, hogy bemutassa saját határozottságát.

 

- Teljesen egyetértek abban, hogy diverzifikálni kell a szállításokat – tette hozzá. – Mindemellett nincsenek problémák a forrás-országokkal. A tranzit-országokkal van probléma (azaz Magyarország problémája is – A. K.) Itt van a probléma. Gáz vagy van, vagy nincs. Oroszországban van. És számunkra elég lesz, hogy kielégítsük a saját igényeinket, és a nyugati partnereink igényeit még vagy… száz évig!

 

Azt hiszem, Vlagyimir Putyin arra készült, hogy azt mondja: „ötven évig!”, és csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát.

 

- Ezek a szakértők adatai – tette hozzá rögtön. – Ami más irányvonalakat illet, semmi kifogásunk ellenük. De egyszerűen meg kell érteni, hogy pl. a Nabucco megnöveli a tranzit-országok számát, és nem csökkenti azt (azaz a problémák száma is megnő, ezt akarta mondani – A. K.) Azerbajdzsán, Törökország, Görögország… És nem lehet megtölteni a vezetéket pl. Irán nélkül… Mi pedig természetesen örülni fogunk, ha ezt a beruházást valamikor sikerül megvalósítani…

 

Irán említése után ezzel a beruházással kapcsolatban úgy tűnt, hogy már semmi sem teheti hihetővé, hogy Vlagyimir Putyin együtt fog örülni a kollegáival, még a távoli jövőben sem.

 

- Ha pedig például nem építjük meg a Déli Áramlatot – folytatta Gyurcsány Ferenc felé fordulva –, amiben erősen kételkedem, akkor cseppfolyósítjuk majd a gázt, és drágábban adjuk, vagy 20 százalékkal… Ez mindig drágább. És Európa elveszíti a természetes konkurencia-előnyét…

 

Végül Vlagyimir Putyin szólt még egy tranzit-országról, Ukrajnáról:

 

- Hála Istennek, amiért Ukrajnában vannak felelős emberek, akik szerződést kötöttek a szállításról és a tranzitról (azaz Tyimosenko asszony – A. K.) De nem, valaki nem bír magával (azaz Juscsenko úr – A. K.)! Álarcos emberek megpróbálták eltulajdonítani az állami olaj- és gáztársaságtól az aláírt tranzitszerződést!.. (Így hallottuk meg először, mit kerestek az álarcos emberek az ukrán Naftogáznál. – A. K.) Hogy melyik testrészükkel gondolkodnak az emberek, akik ilyen parancsokat adnak, azt csak a jóisten tudja!

 

Ez a megjegyzés nem vonatkozott Gyurcsány Ferencre. De ezután biztosan kellőképp értékelte helyzetének előkelőségét, amely néhány perccel korábban egyáltalán nem tűnt bíztatónak.
 

A Kolesznyikov-Volk-Nyeznajka Coproduction