Bután nézünk magunk elé: Miért pont most? Miért pont ezek? Miért háborúznak egyáltalán? Most szólok előre: nincsenek jó válaszaim. Azt látom, hogy a különböző válaszlehetőségekből hajlamosak az egyiket (másikat) morális felsőbbrendűséggel felruházni és aki nem aszerint beszél, az amerikai/ orosz/grúz(ilyen van?) bérenc. Ez a konliktus elég messze van ahhoz, hogy a szokásosnál egy fokkal higgadtabban nézzük meg, hogy milyen szempontok merülnek fel a különböző oldalakon.
1. Grúz álláspont:
Dél-Oszétia (és Abházia, de ez most nem érdekes) Grúziához tartozik, eleget vártunk arra, hogy ezt belássák, itt volt az idő, hogy visszaállítsuk a normális helyzetet, a demokratikus jogrendetet, leszámoljunk a szakadárokkal. Az olimpia még jól is jött ehhez, hiszen legalább a világ is megtudja, kiket is támogat valójában Oroszország.
2. Orosz álláspont:
Ahogy Koszovóban, úgy itt is meg kell adni a lehetőséget az embereknek: ha úgy gondolják, hogy nem akarnak egy adott országhoz tartozni, akkor alakíthassanak maguknak saját országot. Dél-Oszétia (és Abházia, de ez most nem érdekes) elég régóta kinyilvánította ezen óhaját - és mi akceptáljuk ezt. Azt is megmondtuk már rég, ha Grúziának ez nem tetszik, akkor velünk gyűlik meg a baja. És mi nem szoktunk blöffölni (csak ha nagyon muszáj).
3. Intézményi háttér:
Grúzia már régóta be akar lépni a NATO-ba. Ha valaki fel meri vállalni a háborút Oroszországgal, az lehet jó belépő. Vagy nagyon rossz. Ez most fog kiderülni. Szaakasvili múltjáról mindenki tud, az amerikai katonai tanácsadókról is; a hidegháborús logika alapján (hm, ezt is régen kellett már elővenni) ez egyszerre védekezés a fenyegető oroszok ellen és fenyegetés a védekezésre kényszerülő oroszokkal szemben.
4. Gazdasági érdekek:
Ha valakivel barkóbázunk és eljutunk odáig, hogy egy háborúról van szó, ne tegyük fel azt a kérdést, hogy az olaj miatt tört-e ki, mert nem szűkítünk vele sokat. Az oroszok a háború ürügyén gyorsan lebombázták Grúzia olajkikötőjét, hiszen a 2000-es évek eleje óta zavarja az orosz (cég)érdekeket, hogy lehet erről a területről olajhoz jutni Oroszország megkerülésével. Hát most egy jódarabig nem lehet.
5. Média olvasat:
Az olimpián résztvevő oroszok győzelmeit (amelyek ráadásul nincsenek is: még mindig nincs meg az első orosz aranyérem) jól beárnyékolja a háború. Ahogy egy országon belül a pártok saját botrányaikról a másik párt botrányaival terelik el, úgy tudják ezt a jó kis háborút felhasználni országok saját céljaikra. Ki beszél már Tibetről? Kína, az olimpiai szellem védelmezője felszólította Oroszországot és Grúziát, hogy ne szennyezzék fegyveres konfliktusaikkal a az olimpia időszakát. Az eddigi legszebb momentum, és az egész hidegháborús logika ellenpontja az ezüstérmes Natalja Pagyerina (Oroszország) és a bronzérmes Nino Szalukvadze (Grúzia) összeölelkezése volt. A győztes kínai versenyző (Kuo Ven-csün) már nem fért a képre...