Egy házaspár a frontvonal két oldalán: Olga Észak-Oszétiában, Andrej Tbilisiből indulva Dél-Oszétiában rögzíti az augusztusi orosz-grúz háború körülményeit, hogy a metszéspontban találkozzanak a tankok kivonásának napján. Posztmodern felütés, hagyományos eszköztár: gumicsizma és kamera: a helyi lakosok az interjúalanyok, oszétok, grúzok, öregek és fiatalok, férfiak és nők, menekültek és helyi lakosok. Különböző etnikumú és gazdasági helyzetű (égbekiáltóak a különbségek) településeken haladunk át, majd a helyszíni képek és a háború „vége” után monitorokon keresztül követhetjük az eltérő tudósításokra (nemzetközi, orosz, grúz), interjúkra, háttéranyagokra alapozott mélyelemzést propagandagépezetről, érdekekről. Ami a legfontosabb: a filmkészítők az emberi szenvedésből kiindulva hívják fel a figyelmet az egyes döntések súlyos következményeire, aminek fényében marginális minden más téma, legyen az gáz, vagy geopolitika.
A film szinte minden neves emberjogi, ill. dokumentumfilm fesztiválon megfordul(t), a világpremier a műfaj legrangosabb fesztiválján, a Sundance-en került megrendezésre. Az augusztusi háborút dokumentáló házaspár, Andrej Nyekraszov és Olga Konszkaja, neve ismerősen cseng külföldön. Olga Konszkaja orosz színésznő, rendező, producer, a Russian Lessons vágási munkáinak befejezése után négy nappal hunyt el súlyos és hosszú betegség után.Andrej Nyekraszov Péterváron tanult színészetet, Párizsban összehasonlító irodalmat és filozófiát, Bristol-ban filmkészítést. Nemzetközileg elismert filmjei elsősorban Oroszországgal foglalkoznak. A regnáló orosz hatalommal szembehelyezkedő rendező legutóbbi filmjeit betiltották hazájában (az 1999-es lakóházrobbantások hátterét boncolgató Disbelief). A múlt században vihart kavart a kirobbantott csecsen háború inverz oldalát bemutató hátborzongató képekkel teletűzdelt filmje. Azóta készült alkotásaiban Nyekraszov a hivatalos médiával eltérő szempontokat vet fel, filmjeit klubbokban mutatja be szűk közönség előtt, az elmaradó társadalmi vitára provokálja az embereket. Nyekraszov néhány interjúalanya erőszakos halál áldozata már, nem beszélve a környezetében (is) történt többi újságíró gyilkosságról, a rendező jelenleg mégis Péterváron él.
Sajnálatomra idén nem láthattuk legújabb alkotását, sem a VERZIO Emberjogi filmfesztiválon, sem az imént lefutott Russia Rulez 2 fesztiválon a Kinóban (régebbi, ugyancsak érdekfeszítő és hátborzongató a Litvinyenko ügyet boncolgató alkotását (Rebellion. The Litvinenko case) nézhettük meg ismét, ami két éve lement a VERZIÓ-n). A film ugyan darabokban letölthető (grúz felirattal), ám nagyon várom az itthoni bemutatóját is.
