Múlt hét végén Dmitrij Medvegyev orosz államfő szimbolikus lépésre szánta rá magát. Hivatalos twitter fiókjának nevét megváltoztatva KremlinRussia helyett ezentúl MedvedevRussia néven publikál mikroblogján. Elemzők szerint ez változtatás Medvegyev önállósodásának egyik nagy mérföldköve lehet, mellyel a jelenlegi elnök, közjogi hatalmával élve végleg kilép a Kreml és egyúttal patrónusa, Vlagyimir Putyin árnyékából és független szereplőként politizál tovább. A hír érdekes lehet a közelgő 2012-es elnökválasztások kontextusában is. Medvegyev egy korábbi interjú során nem zárta ki azt a forgatókönyvet, hogy 2012-ben újraindul az elnöki posztért. Mint ismeretes az utóbbi hónapokban Medvegyev népszerűsége tovább nőtt, először beérve Putyint, aki annak ellenére, hogy személyesen is részt vett a nyári tüzek oltásában, nem tudta népszerűségvesztés nélkül átvészelni a természeti katasztrófát.
Annak további jelentősége lehet, hogy épp a twitteren történt a ’bejelentés’. A harmadik évezred kommunikációs technikáit Putyinnál intenzívebben kihasználó Medvegyev, ezzel egyszerre jelezte elkötelezettségét a fiatalabb és liberálisabb szavazói illetve a nyugat felé. Az eddig stabilnak tűnő tandem szétszakadt, és a jelek szerint az ejtőernyő Dmitrij Medvegyev hátán maradt.
A fenti „hír” persze nem jelent meg egy komoly médiumban sem – én költöttem az imént. Bár önmagában minden állítása igaz, a következtetései meglehetősen abszurdnak hatnak. Kevésbé nyilvánvalóan, de valójában ugyanilyen abszurd minden olyan hír, amely a Putyin és Medvegyev közötti viszony elhidegülését boncolgatja. Legyen szó akár az erdőtüzekről, akár Luzskov bukásáról a nyugati média valahogy mindig a tandem sorsához lyukad ki. Ez a szenzáció-orientált média politika-elemzésre gyakorolt destruktív hatásának egyik remek példája. Ha egy oroszos cikknek önmagában nincs megfelelő hírértéke, a szerző megspékeli egy csipetnyi tandemmel (hiszen a Kreml két ura közötti titokzatos viszony mindenkit érdekel) és rögtön nő az olvasottság. Csak hát az efféle gyenge lábakon álló spekulációk, legtöbbször a fentihez hasonló következtetésekhez vezetnek, még ha komolytalanságuk nem is ennyire szembetűnő.
Az orosz politika két legfontosabb jellemzője az informális kapcsolatok és döntések nagy szerepe, illetve a politikai kommunikáció tökéletesen megkonstruált mivolta. Tehát azt, hogy mi történik a Kreml falain belül, a magunkfajta egyszerű halandónak nem sok esélye van megtudni, abból pedig amit ők mondanak, csak azt tudjuk meg, hogy mit szeretnének, hogy mi gondoljunk a történtekről.
A 2012-es elnökválasztásokig még mindig másfél év van hátra. Ha az előző évek tapasztalataiból indulunk ki, még vagy egy évet várni kell, amíg kiderül, hogy ki is lesz a Kreml jelöltje (a Kremlbe). Arról már nem is beszélve, hogy annak, hogy Medvegyev vagy Putyin ül vissza elnöki székbe, valószínűleg nincs is túl nagy jelentősége.
