Kedden tartották Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev második perének záró ülését. Az oligarchát és jobb kezét 218 millió tonna olaj elsikkasztásával vádolják, az ügyészség újabb tizennégy év börtönbüntetést kért a vádlottak ellen. Hodorkovszkij az utolsó szó jogán tett beszédében újabb lépéseket tett a mártírsághoz vezető úton. Az ítéletet december 14-én hirdetik ki.
Szögezzük le, Mihail Hodorkovszkij bűnös. Napjaink Oroszországában nem válhatott senki dollármilliárdossá anélkül, hogy ne kövessen el rengeteg disznóságot. Hodorkovszkij fénykorában a leggazdagabb üzletember volt. Erkölcsi és jogi értelemben is áthágta a létező összes törvény jelentős részét. De Hodorkovszkij nem azért ül börtönben, mert ő volt a legnagyobb disznó. Nem is azért, mert ujjat húzott a hatalommal. Ezt előtte többen is megtették, és most aligha mostoha körülmények között töltik nyugdíjas éveiket Nagy-Britanniában vagy épp Spanyolországban. Hodorkovszkij azért ül börtönben, mert lebecsülte a hatalmat.
Hisz’ Mihail Boriszovicsnak is megvoltak az információs csatornái és a józan esze ahhoz, hogy jó előre lássa, itt bizony készülődik valami ellene. Mégsem hagyta el az országot amíg megtehette volna. Vajon ezt hazaszeretetből tette, ahogy ő állítja? Kétlem. Tegnapi beszédében a saját szavai voltak, „2003-ban nehezen hittem el, hogy nyolc évre leültethetnek”. De a putyini igazságszolgáltatás nem viccel, a vasmarkába került áldozatot nem engedi, amíg annak van ereje mozdulni. Persze kérdés, hogy vajon elengedi-e egyáltalán. Vajmi kevés esélyünk van megtudni, vajon kapott-e Hodorkovszkij olyan ajánlatot, hogy ha meghúzza magát külföldön, elengedik a nyolc év után. Valószerűtlennek tűnik.
Így jött el az a pont, amikor Hodorkovszkij rálépett a mártírrá válás útjára. Hogy nem volt más választása, vagy a börtönben töprengéssel eltöltött hosszú órák tényleg törvénytisztelő állampolgárrá változtatták, most már nem is érdekes. Megmaradt vagyona elég ahhoz, hogy kiváló ügyvédeket, tanácsadókat tudjon maga mellett. Hírneve és a sztorija még hét év után is elég ahhoz, hogy rendszeresen felkerüljön a média napirendjére.
A mai Oroszország egyik legnagyobb tragédiája, hogy a demokrácia értékeit teljesen hiteltelen emberek képviselik. Legyen szó az elnöki szék valaha volt várományosáról, begőzölt sakkzseniről vagy bukott miniszterelnökről (gy.k.: Nyemcov, Kaszparov, Kaszjanov) a politikusok többet lubickolnak a nyugati sajtó fényében, válogatás nélkül ostorozva, átkozva, nácizva a putyini Oroszországot, mint amennyit a hazai ügyekkel törődnek. Hodorkovszkij a legrosszabb mindközül. Az embernek feláll a szőr a hátán, amikor a megtört(?) oligarcha méla pátosszal a „törvényt és Istent”, vagy a „lelkiismeretet” emlegeti. Amikor olyan önsajnáló kijelentéseket tesz, mint hogy „nekem is, ahogy bárkinek, nehéz a börtönben élnem és nem szeretnék itt meghalni.”
Mindemellett elszomorító ami a Hodorkovszkij-per kereteiben folyik, és nem tehetünk mást, mint igazat adunk az oligarchának, a jogállamiság valaha volt leghiteltelenebb védőjének abban amit a mai Oroszország helyzetéről mond. „A következtetés amit egy gondolkodó ember (a perből) levon dermesztő a maga egyszerűségében: a szilovikok bürokráciája bármit megtehet. Nem érvényesül a magántulajdonhoz való jog. Annak az embernek, aki összeütközik a „rendszerrel” egyáltalán nincsenek jogai.”
Kezdem szánni Mihail Hodorkovszkijt. Nem azért mert azt mondja, „ha kell – kész meghalni az elveiért a börtönben”. Hanem azért mert a jelek szerint valóban ez a sors vár rá.
