HTML

Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
Rólunk bővebben: ars blogotica
Ide írhatsz nekünk
Legelkötelezettebb rajongóinknak: Facebook- és Iwiw-klub

Friss topikok

Címkék

abházia (6) abramovics (3) abszurd (5) agresszió (3) alekszij (3) alkohol (6) animáció (13) autó (3) british council (3) bulvár (3) bush (4) cccp (4) cenzúra (3) csecsenföld (4) déli áramlat (5) dél oszétia (8) demokrácia (5) elnök (3) elnökválasztás (8) energia (3) esterházy (3) eu (9) film (11) foci (5) gabona (3) gáz (35) gazdaság (29) gazprom (25) gázvezeték (8) gázvita (5) gorbacsov (5) grúzia (12) gyurcsány (5) háború (8) hodorkovszkij (4) hoki (3) infláció (4) interjú (3) irodalom (7) janukovics (3) jelcin (4) juscsenko (5) kampány (3) karácsony (4) karikatúra (6) kaszparov (3) kaukázus (6) kémkedés (3) képek (6) kína (3) költészet (3) korrupció (4) koszovó (5) kritika (3) kudrin (3) külpolitika (11) kultúra (25) kvn (4) leningrád (7) litvinyenko (3) magyar (3) medvegyev (70) mese (7) monopólium (3) montázs (3) moszkva (14) művészet (5) nabucco (4) nacionalizmus (3) nagy péter (3) nato (6) obama (3) olaj (12) oligarcha (4) oligarchák (3) olimpia (11) orosz (8) oroszország (6) orosz demokrácia (3) peking2008 (6) per (3) peresztrojka (3) poén (5) politika (6) programajánló (3) putyin (82) rajzfilm (4) roman abramovics (4) rotfront (3) rubel (5) sajtófigyelés (3) sajtószemle (8) sport (8) szaakasvili (3) szavazás (4) szavolszkij (3) szentpétervár (13) színház (4) szocsi (6) szovjetunió (6) sztálin (4) tandem (6) társadalom (7) tévé (3) tilos (4) történelem (14) turizmus (5) tyimosenko (5) ukrajna (16) usa (5) utazás (4) választások (15) válság (6) vicc (10) video (3) viszockij (4) vízum (3) vodka (10) vörös hadsereg (3) vörös tér (3) vostock (3) zene (14) zjuganov (3) zsirinovszkij (6) zubkov (4) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

Putyin titka

2010.09.02. 07:49 Nyeznajka

Vlagyimir Putyin – illetve manapság a szélárnyékában tekerő Medvegyev – elképesztő népszerűsége tíz éve visszatérő témája a híreknek. No nem mintha az évtizedben bármilyen számottevő mozgást produkált volna a népszerűségi index (talán a Kurszk tragédiáját leszámítva), egész egyszerűen úgy néz ki, a népszerűtlen politikusokhoz szokott nyugati sajtóban egy kiemelkedően népszerű vezető permanens hírértékkel bír.

A „drámai” négyszázalékos esésnél, és az újabb történelmi csúcsnál azonban sokkal érdekesebb kérdés, hogy mégis minek köszönheti Putyin letaszíthatatlanságát a népszerűségi listák éléről. Mi Putyin titka? Ambiciózusabb újságírók megpróbálják két mondatban megválaszolni, hogy hát ugye stabilitás meg cenzúra, meg különben is az orosz ab ovo szolgalelkű népség, és szüksége van egy A cárra. Történelmileg így alakult.

A fenti okoskodásban persze sok igazság van, csak hát a kérdésünkhöz nem kerültünk sokkal közelebb, sőt újabbak merülnek fel. Mégis milyen stabilitásról beszélünk, politikairól, vagy gazdaságiról? A népszerű Putyin adta a stabilitást, vagy a stabilitás adta meg Putyinnak a népszerűséget? Miben nyilvánul meg a cenzúra? Képes Putyin az összes orosz médiumot direkt kontrollálni, vagy más eszközei is vannak? És mégis miért vágynak annyira az oroszok a cárra? Miért nem vágyunk rá mi magyarok, holott nagyságrendileg hasonló ideig uralkodtak rajtunk abszolút uralkodók, mint az oroszokon. (Márpedig nem vágyunk, hiszen az elmúlt húsz év magyar cárhiánya aligha indokolható a silány politikusi nyersanyaggal).

Stabilitás – első a rend

Vitathatatlan tény, hogy a Putyin-korszak Oroszországa nagyságrendileg stabilabb Jelcinénél. Mind politikai, – elég a JeR (Egységes Oroszország) unalmas egyeduralmára gondolni, – mind gazdasági tekintetben. Putyin elnöksége alatt az ország gazdasága mindvégig növekedett, és csak az utóbbi év világgazdasági válsága tudta megtörni a hibátlan tendenciát. Valójában a gazdasági fellendülésnek azonban nincs akkora szerepe Putyin közkedveltségében, mint gondolnánk. Egyrészről ahhoz, hogy a gazdasági prosperációt felhasználjuk imázsépítő célokra, legalább egy-két éves növekvő statisztikát kell tudnunk felmutatni, azonban Putyin a növekedés kezdetétől fogva sikeres. Másrészről bár a GDP jelentősen nőtt, elég csak egy pillantást vetnünk a rémisztő demográfiai-, szegénységi-, egészségügyi statisztikákra ahhoz, hogy megértsük, bár a gazdasági fejlődés bizonyára éreztette hatását a közember életében is, messze nem volt elég jelentős ahhoz, hogy Putyin népszerűségét erre alapozzák.

Putyin jelentősége – és popularitása– a politikai értelemben hozott stabilitásban keresendő. Jelcin második ciklusa alatt, a hol a szívével bajlódó, hol mocsárrészeg (legtöbbször mindkettő egyszerre) elnök helyett oligarchikus klánok háborúztak Oroszország valódi irányításáért. Putyin első érdeme – helyesebben, az első érdem, melyet Putyin imázsához illesztettek hozzá – a rivális hatalmi koalíció, az OVR legyőzése volt az 1999 decemberi Duma választásokon. Az akkori Medve párt (másnevén Jegyinsztvo, azaz Egység(!)) totális győzelme véget vetett a hatalmi csatározásoknak, és végre egy egységes vezetést garantált. Erre a győzelemre kezdték el felépíteni a karizmatikus vezető (leendő cár) imázsát. Putyin alighanem tisztában volt a rend fontosságával, hiszen az elnöki székbe kerülve rövid időn belül likvidálta a – potenciális – rendbontó oligarchákat.

Cenzúra – békés sajtó

A klánháborúnak az egyszeri választó számára legplasztikusabban megjelenő bizonyítéka a ’90-es évek végére elképesztő méreteket öltő kompromatháború volt. A sajtóban napról napra kerültek napvilágra valós vagy koholt vádak politikusok és üzletemberek illetve közvetlen hozzátartozóik ellen, melyeknek egyetlen célja az ellenfél lejáratása, kompromittálása volt. A kompromatháború jellegénél fogva, lényegében a teljes politikai elitet lejáratta kezdve Jelcintől, az ellenzéken át, az oligarchákig. Vlagyimir Putyinnak azonban volt egy nagy előnye. Nem csak tiszta lappal indult, de titkosszolgálati múltjának köszönhetően vélhetően akkora kompromatanyagot tudott felhalmozni összes potenciális ellenfele ellen, hogy azok óvakodtak megvádolni (pedig alighanem lett volna mivel), hiszen Putyin ellencsapása halálos veszélyt jelentett. Vlagyimir Vlagyimirovics tehát békét teremtett a sajtóban, ami alátámasztotta a politikai győzelmét, és megerősítette a rendteremtő imágót. Márpedig egy ilyen erőskezű rendteremtőnek már meg lehet előlegezni a cár titulust.

Egészen nyilvánvaló, hogy a kezdet kezdetétől tudatosan építették Putyin erőskezű államférfi imázsát. Elég ha csak egy pillantást vetünk az egykori elnök legemlékezetesebb aranyköpéseire, mindből a nyers erő, az elhatározottság sugárzik, aligha véletlenül. Egy idő után aztán az elnöknek már elég hatalma volt ahhoz, hogy direkt gyakoroljon ellenőrzést a főbb médiumok felett, tovább növelve dominanciáját. (Berezovszkij és Guszinszkij megbuktatása után újfent állami kézbe kerültek a legfontosabb tévécsatornák.)

Cárság, cárvágy

Nagy vonalakban a fentiek adnak magyarázatot arra, miért tudott oly’ sok idő után éppen Putyin a soros cárrá válni, illetve miért tudták felépíteni a cár-imázst. (Ne legyen kétségünk, a cárok sora, nem szakadt meg II. Miklóssal, még ha de facto máshogy is nevezik azóta). Az utolsó nagy kérdés, miért is kell a cár Oroszországnak. A választ alighanem a pravoszláviában kell keresni. A hányattatott sorsú, és zord körülmények között élő orosz népet ugyanis a világvégét (tehát feltámadást, üdvözülést) váró ortodox hit tartotta egyben. Az a tudat adott erőt az orosz népnek, hogy minél nagyobbak a megpróbáltatások, annál közelebb a kollektív boldogság (családunkkal, szeretteinkkel, népünkkel együtt).

Az orosz cárok pedig – és itt jön a csavar – nem kisebb szerepet töltöttek be, mint Isten földi képviselőjét. Az orosz cárok, szemben a nyugatiakkal, valójában nem tradicionális, hanem karizmatikus úton nyerték legitimációjukat. Tehát nem jogi alapokra (legyen  öröklésről, vagy választásról) helyezték uralmukat, hanem isteni kiválasztottságukra tényére.  Azok a cárok, akik bizonyítani tudták a nép előtt hatalmuk isteni eredetét – mégpedig abszolút hatalmukkal, nyers erejükkel, rendteremtő képességükkel (remélem ismerős a felsorolás) – nem puszta tiszteletre, elfogadásra, hanem áhítatos imádatra számíthattak alattvalóiktól. Ez az évszázados beidegződés az, ami javarészt garantálja a mindenkori cár – napjainkban Vlagyimir Putyin – mindenkori népszerűségét.

 

PS.: Jelen írás nagyban támaszkodik Szilágyi Ákos  Borisz Sztár és a Sztárevicsek című zseniális könyvére.


12 komment · 1 trackback  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: kultúra történelem putyin népszerűség

A bejegyzés trackback címe:

https://oroszorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr712265866

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Medvegyev: Katasztrófa lenne a parlamenti demokrácia 2010.09.10. 13:48:01

Az orosz államfő szerint hazája számára katasztrófát jelentene a parlamenti demokrácia. Dmitrij Medvegyev egy jaroszlavli konferencián emellett az orosz gazdaság átalakításának szükségességéről is beszélt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabina Kozma 2010.09.02. 18:38:36

Szia!

Úgy illik, hogy én is kommenteljem a cikkedet. Gyanítom, hogy az ambíciózus újságírók egyike én lennék, habár ez csak a hobbim, szakmámat és munkámat tekintve politológus, elemző vagyok, de ez igazából mindegy is. Éredekes, hogy egy irodalomtörténész munkájára hivatkozol, akinek minden kétséget kizárólag nagy tapasztalata van az orosz viszonyokkal kapcsolatban, és különleges ötletei vannak. Netán mástól is olvastál a témában, vagy csak erre az egy könyvre hagyatkozva alkottál véleményt? Ha esetleg nem, akkor ajánlanék neked pár kutatót: Sz. Bíró Zoltán, Deák András, Ludvig Zsuzsa (a teljesség igénye nélkül).

A politikai stabilitás természetesen minden társadalomban fontos, de a választópolgárokat vajmi kevéssé érdekli. A választópolgár egyszerű fogalmak mentén dönt szavazáskor, és csakis az egyéni érdekei vezérlik. Ezek az érdekek pedig az egyéni jólétére vonatkoznak. A magánember számára olyan egyszerű fogalmak léteznek, mint a kenyér ára, a fizetés nagysága, az inflációval, GDP-vel, a demokráciával, és az ezekhez hasonló fogalmakkal nem tud mit kezdeni (pl Magyarországon az emberek 90%-a a demokráciát a jóléttel azonosítja, pedig a két fogalomnak kevés köze van egymáshoz). A gazdasági stabilitás a legfontosabb, és nem csak az orosz társadalomban, hanem a világon mindenhol, főleg ha van összehasonlítási alap, egyfajta előtte-utána érzés. Ez politológiai alapvetés, és nem is érdemes vele vitatkozni.

Ami Putyint és a kompromatháborút illeti, illetve az ő állítólagos anyagait az oligarchákról: 1999-ben három csoport segítette hatalomra őt, mondhatni kiválasztották, hogy az legyen, aki. Így a jelcini oligarchák, vagyis az újgazdag tulajdonosi kör, a nyugati technokraták és a titkosszolgálat. Egyfajta megállapodás született, hogy az oligarchák nem szólnak bele a politikai életbe, így senki nem fog kutakodni, hogy hatalmas vagyonuk a privatizáció során honnan és hogyan keletkezett, amit 2003-ig nagyjából be is tartottak, utána pedig ismeretes, hogy mi történt Hodorhovszkijjal és a többiekkel (igen, szembe akartak menni a putyini vezetéssel, ami addigra annyira megerősödött, hogy olyan retorziókat is alkalmazhatott, amit látunk). Ergó Putyin nem kezdte likvidálni őket hatalomra kerülésével azonnal. Nem mellesleg Berezovszkij, az egykori médiamágnás, akkor még erősen támogatta Putyint, így minden létező fórumon a dicsősges csecsen háború képei villogtak.

Ami az 1999-es választásokat illeti: a győztes párt nem az Egység lett a maga 23%-val, hanem a KPRF (vagyis a Kommunista Párt) 24%-kal. Tény, hogy az Egységet azért hozták létre 1999 szeptemberében, hogy a megfelelő mennyiségű szavazatot hozza a 2000-ben esedékes elnökválasztáson Putyinnak, de az érdem nagyban köszönhető annak a ténynek, hogy az újonnan alakuló párt a csecsen terrorcselekményekre építve meglovagolta a kialkuló patrióta-hullámot. (Az egyik verzió szerint nem mellesleg a moszkvai házrobbantásért nem a csecsen terroristák, hanem maga a kormányzat volt felelős). A siker ennek is volt köszönhető, és a választásokkal kialakult az orosz pártpalettán a rendszerváltás óta folyamatosan létező, mindig az elnök személye köré szervezett, tudományos nevén a hatalom pártja, mely esetünkben az új Egység.

Ami a cárvágyat illeti, a vallási megközelítésbe nem szeretnék belemenni, Szilágyi Ákos egyik kutatott területe, így azzal vitatkozni nem szeretnék. Egy nemzet mozgató-rugói, egységes lelki kivetüléseinek sok forrása lehet, hiszen egy nép is "szocializálódik" az évszázadok során. És a vallás valóban központi, meghatározó szerepet játszik az orosz emberek életében, de ahogy te sem értettél egyet az "ilyen az orosz nép" magyarázattal, úgy számomra sem elégséges csupán a vallással alátámasztani a cárvágyat.

Utolsó hozzáfűzésként: Borisz Jelcin alkoholrpoblémáiról mindenki tudott és tud, de egy volt, és immáron eltávozott elnökről tiszteletlenség azt írni, hogy mocsárrészeg volt, még akkor is, ha esetünkben igaz a tény.

Elnézést, hogy hosszúra sikeredett a poszt, de volt néhány tárgyi tévedésed, amiket szerettem volna korrigálni. Még jó pár dolgot lehetne mondani, de szerintem ennyi a felületesség jegyében elég.

Üdv,

Kozma Szabina (Kitekintő)

Szabina Kozma 2010.09.02. 18:46:18

Azt elfelejtettem, hogy egyébként nagyon tetszik, ahogy írsz, nagyon jó a stílusod, ezért sem értettem a "mocsárrészeget". Azért kár volt, de azt leszámítva borzasztóan élveztem az olvasást.

Nyeznajka · http://oroszorszag.blog.hu 2010.09.02. 19:48:58

@Szabina Kozma: módfelett örülök, hogy elolvastad a cikket, hosszú kommented meg egyenesen megtisztel.
Az ambiciózus újságírókról: hajlamos vagyok szarkasztikusan fogalmazni, ne vedd túlságosan magadra.
Köszönöm a tippeket kutató ügyben, nyilván tökéletesen tisztában vele, kik foglalkoznak manapság Oroszországgal itthon, ne kételkedj, olvasom is őket rendszeresen. A posztban azért a Szilágyi gondolatmenetét interpretálom, mert szerintem egy rendhagyó, ám logikus és a problémához (értsd a népszerűséghez) szorosan kapcsolódó gondolatmenetről van szó.

Az ezredforduló orosz politikai eseményeinek felsorolása korrekt, (alig pár dologba tudnék bele(vissza)kötni: [pl. Berezovszkij és Guszinszkij kiebrudalása az országból 2000 nyara, ami szerintem eléggé a hatalomra kerülés után azonnal van]) pusztán népszerűség ügyben mérsékelten érdekesnek tűnnek. (ja, és nem értem, hogy miért TÁRGYI tévedés, ha nem írok erről).

Azt kijelenteni, hogy a szavazópolgárt csakis egyéni érdekei vezérlik, borzasztóan merész kijelentésnek érzem. Politológus tanulmányaidból biztos te is tudod, hogy a szavazói viselkedés leírására legalább három különféle modell létezik, ezek közül az egyik - és igen sebezhető - a racionális választó, de nem a spanyol viasz. Gazdasági stabilitással meg (ez vajon közérthetőbb kifejezés, mint a GDP, meg az infláció?) max 2002-03tól lehetne a népszerűséget magyarázni, 2000-ben szerintem még effektíve túl fiatal volt ahhoz (már a stabilitás), hogy Putyint győzelemre segítse. De ha bármilyen összefüggést tudsz a 2000 márciusi kenyér ára, és Putyin támogatottsága között, oszd meg kérlek. :)

Megértem, ha a vallási megközelítés önmagában szerinted nem magyarázza a cárvágyat, (biztos ez is túlegyszerűsítése a problémának), bár mondjuk szerintem az érdekes kérdés, hogy szerinted miért nem? mi más? Nekem az "egyszerűen ilyenek az oroszok" nem azért nem volt elfogadható, mert rossz magyarázat, hanem mert nem az. Pusztán egy "ad populum" közhely, ami egy ilyen (legyünk nagyképűek) már-már tudományos eszmecserében szerintem nem állja meg a helyét, mint racionális indoklás.

Jelcinről nincs értelme vitatkozni. Talán igazad van, és a fenti kifejezés túl erős. Most már így marad.

No, mindenesetre maradok őszinte híved, és hű olvasód. Ha valamivel nem értek egyet és épp ráérek majd újfent kötözködöm. Addig is minden jót,
Sz

Glafira Ivanovna 2010.09.03. 13:27:05

@Szabina Kozma: elég gyenge dolog tárgyi tévedéseket emlegetni, ám azokat nem felsorolni. Szerintem egész korrekt a mocsárrészeg elnevezés Jelcin kapcsán, én seggrészeg, tajtrészeg kifejezést használtam volna. Szégyenteljes volt az, amikor egyik külföldi látogatásakor a lábán nem bírt megállni. Egy államfőnek akkor jár a tisztelet, ha méltón tudja képviselni az országát, egy alkoholista, aki fontos eseményeken sem tudja magát türtőztetni nem érdemel tiszteletet.
PS: végre cikk!!!! :-)

Szabina Kozma 2010.09.05. 23:24:00

Szia!

Valóban érdekes volt Szilágyi gondolatmenete,és valószínüleg hosszan vitatkozhatnánk annak helyességéről, avagy jogosságáról, de gyanítom, hogy parttalan vita lenne :).

A szavazópolgárok egyébként általában háromféleképpen voksolnak, legalábbis a nagy tudósok szerint. Ad 1. : önérdeket nézve ad2.: odafigyelve a közjóra is ad3.: külső irányítás alatt. Nagyjából mi magyarok, és az oroszok is az önérdeket nézzük, a másodikra erős példa Svájc, a harmadikra meg mondjuk Észak-Korea :). Ezért vitatkoztam a pusztán politikai megközelítéssel, mert az általában jóval fejlettebb demokratikus társadalmakra jellemzőbb inkább, de nyilván nem árt megnézni a Te érvelésedet is, és tanulni belőle.

Tárgyi tévedés, hogy ne legyen gyenge dolog, és hogy mindenki megértse, hát felsorolom: Berezovszkij 2001-ben hagyta el az országot (sorry, ez tudom, hogy nem a cikkhez tartozik szervesen), az Egység 1999-ben nem aratott fölényes győzelmet, hiszen nem is nyert, legfelejebb az OVR-t győzte le, Putyin pedig nem iratokkal rendelkezve teremtett rendet és "fogta be" az oligarchák száját, hanem egy politikai paktum révén.

A kenyér árának meg valóban nem sok köze volt akkor a választások kimeneteléhez, de a győzedelmes, harcoló orosz katonák, és Putyin, mint győzedlemes, harcoló vezér állandó mutogatásának a tévében nagyon is. És hát tudjuk, hogy a csecsen-helyzet azelőtt milyen kétségbeejtő volt. És hát gyarló emberek vagyunk, szivesebben szavazunk Captain America-ra, vagyis itt inkább Captain Russia-ra, mint egy "sima" polgármesterre.

Egyébként legyünk csak nagyképűek, az sosem árt :D. És valóban, annyira összetett folyamat egy nemzet működése, hogy nem hiszem, hogy egy szegmenssel le lehetne tisztázni a mozgatórugókat. Ez a dolog viszont, tartok tőle, nálunk nagyobb koponyák megfejtésére vár (ha meg nem sértődsz, hogy többes számban fogalmaztam :D). Mindenestre a vallás jó kiindulópont, talán még többet is hozzá tudunk tenni mi magunk is. Mit gondolsz?

Várom a következő cikkedet, és majd az enyémnél a kötözködést :)!

Üdv,
Szabina

Nyeznajka · http://oroszorszag.blog.hu 2010.09.06. 00:04:13

@Szabina Kozma:Mondod: "nagyjából mi magyarok, és az oroszok is az önérdeket nézzük". Majd: "szívesebben szavazunk (...) Captain Russia-ra, mint egy "sima" polgármesterre". (nota bene, az OVR elnökjelöltje Primakov volt). de kérdem én, Captain Russia-nak mi köze van az önérdekhez??? Vagy egy másik példa: 1996 elnökválasztás, Jelcin. A sztorit tudod. Önérdek? Frászt. Kampány -> média -> külső behatás. Nem kell ehhez Észak-Koreáig menni.

1999 dec. előtt az oligarchák is megosztottak voltak. Az OVR-t támogatta Guszinszkij, a maga nem elhanyagolható NTV-jével és sajtó-birodalmával. Mégsem volt Putyin ellen kompromat. Paktum tényleg született, de az csak Putyin megválasztása után. Előtte a Család bábelnök-jelöltje volt, (akit egyenesen rángatni akartak, nemhogy nem beleszólni a politikába). Tény, hogy cserebogár lett belőle.

Az 1999-es Duma választás valódi tétje nem a Dumában megszerzett székek száma, hanem a következő évi elnökválasztás erőviszonyai voltak. Ezt így gondolták a jelöltek, és az általam olvasott összes elemzés is így tartotta. Mivel a kommunisták nyilvánvalóan labdába se rúghattak az elnökválasztáson, az 1999-es választásokon az Egység teljesítménye (10%-ot vertek a riválisra!), igenis fölényes győzelem. Ezzel lényegében eldőlt, a sokkal fontosabb 2000-es elnökválasztás. A KPRF de facto választási győzelme irreleváns.

Szabina Kozma 2010.09.06. 12:46:53

Szia!

Egész jó kis vita kerekedett. A lényeg: azzal egyet értek, hogy az 1999-es választások abból a szempontból voltak fontosak, amit Te említesz, csak amikor az eredeti cikkben azt írod, hogy "az akkori Medve párt (másnevén Jegyinsztvo, azaz Egység(!)) totális győzelme...", akkor az bizony azt jelenti, hogy ők nyertek. Nyilván, ha úgy írod, ahogy a kommentben, akkor mindenkinek tiszta sor, hogy mire gondolsz, mert sejtésem szerint a postban is erre gondoltál eredetileg.

A paktum létrejöttének pontos időpontját csak találgatni tudjuk, de nem valószínű, hogy az a megválasztást követően jött létre (ne felejtsd el, hogy mindenkinek, értsd a nyugati technokráciának és az orosz titkosszolgálatnak is áldását kellett adnia a következő elnök személyére, az pedig bajosan lett volna megoldható a választásokat követően).

Captain Russia megválasztása lehet önérdek, amennyiben attól tartasz Moszkva egyik panelházábna, hogy a következő tömb, amit a csecsen terroristák felrobbantanak, az pont a te kis kondód lesz, és vele együtt te magad. Az életed bizony súlyos önérdek, és aki azt megóvja, sőt megtololja a korábban elvett életeket, az bizony erősen számíthat a te szimpátiádra. Nem kenyér ugyan, de azért elég önzően tudunk a saját kis éleünkhöz ragaszkodni. Egyébként valóban nem kell egy ügyes kampányért, és kellemes manipulációért Észak-Koreába menni, de ez maradjon a politikai kommunikátorok reszortja. Egyébként továbbra is a Szilágyi Ákos által felvázolt politikai stabilitás koncepcióval vitatkozom, a választói magatartás elemzése azt hiszem ebből indult ki :).

Úgy látom kezednek közeledni az álláspontok, talán még megérjük, hogy a végén teljes egyetértésben leszünk :)! Mellesleg jó pár dolgot ptóbáltunk itt leegyszerűsíteni (Te is, én is), de a vita arra sarkall, hogy belevegyek az eddigi elgondolásaimba újabb elemeket, ezzel is bővítve a kört, ergó köszönettel tartozom!

Üdv,
Szabina

Sakk Matt 2010.09.06. 14:00:16

Kicsit próbáljunk meg tudós módjára gondolkodni!

A hipotézis: az erős személyi uralom iránti igény forrása a pravoszláv vallás.

Mi következne ebből? Az, hogy a többi pravoszláv kultúrában is ugyanezt a politikai dinamikát látnánk. Látjuk? Nem látjuk. Na látjuk!

Már Oroszország saját történelme is bőséges ellenpéldát szolgáltat. A több, mint ezer éve pravoszláv Oroszország jópárszáz évig tök jól elvolt egy egészen másfajta politikai erőtérben. A Rusz (Русская Земля vagy Русские Земли) városállamok viszonylag laza szövetségeként létezett. amiknek kb. a fele ráadásul köztársaság volt. Semmiféle központi hatalom nem létezett, pedig bővel pravoszláv volt a lakosság (bár persze a pogány hiedelmek is tartották magukat valamennyire).

Aztán történt valami, amit a magyar történelemírás tatárjárás néven emleget. Oroszországban egy kicsit másképp zajlott a dolog, mint a Kárpátmedencében és a vége az lett, hogy az Aranyhorda és a Rusz egy birodalomban egyesült. Az Orosz Birodalom pontosan ugyanannyira örököse a Rusznak, mint az Aranyhordának.

Nézzünk kicsit jobban körül Dzsingisz Kán birodalmának utódállamaiban! Ott bizony az erős egyeduralkodó iránti társadalmi igényt szinte univerzálisan megtaláljuk. Minden oroszok első cárja, IV. Iván (Rettegett Iván, Иван Грозный) volt az, aki meghonosította a máig élő politikai hagyományt és történetesen ő formálta Oroszországot soketnikumú, sokvallású birodalommá, több kánságot meghódítva/integrálva.

Sakk Matt 2010.09.06. 14:09:37

Nagyon vicces, amúgy, ahogy a tatár nyelvből átkerült egy pár, hatalomgyakorlással kapcsolatos kifejezés az oroszba:

кутерьма: oroszul értelmtetlen ide-oda szaladgálás. Egyébként a kán beiktatási ceremóniája.

сарай: oroszul fészer. Egyébként kastély, palota.

орда: magyarul is kb. így használjuk a hordát. Egyébként vezérkar.

ярлык: oroszul szégyenbélyeg. Egyébként adómentességet biztosító tatár/mongol okirat.

I.G 2010.09.07. 00:03:15

www.youtube.com/watch?v=PXWrWFZ3XGA
nezzetek meg alig birtam abba hagyni a rohogest:):)SZMESNO

Sidewinder 2010.09.07. 15:49:41

Nem vágyunk cárra az lehetnem tudom. De most volt egy választás. Ott 2/3-addal nyert egy párt ami egy ember köré lett építve aki ráadásul több bukáson is túl van mint pártelnök. És még mindig az és most nyert. És nem kicsit mert az emberek több mint 60%-a őrá szavazott. Gyorsan meg is változtatta a választási törvényt,hogy az ő pártja kerüljön még előnyösebb pozícióba. Azt,hogy "Jegyínaja Rászzijá-Szilnájá Rásszijá" (ez Vlagyimir Putyin mondása) valószínűleg bármely EO pártirodában olvashatod. A "legyen rend béke szabadság" kezdetű Orbán elméletet meg bármely magyar közhivatalban. Ez egyébként üdvös lenne,csak amíg például egy olyan belügyminiszter van aki anno elengedett egy rendőrgyilkost(császár előd)börtön helyett külföldre,én ebben nagyon nem hiszek.

vomit 2011.01.26. 13:35:30

na mi az amit putyin megtehet, obama viszont kurvara nem...
premier.gov.ru/eng/events/news/13930/