HTML

Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
Rólunk bővebben: ars blogotica
Ide írhatsz nekünk
Legelkötelezettebb rajongóinknak: Facebook- és Iwiw-klub

Friss topikok

Címkék

abházia (6) abramovics (3) abszurd (5) agresszió (3) alekszij (3) alkohol (6) animáció (13) autó (3) british council (3) bulvár (3) bush (4) cccp (4) cenzúra (3) csecsenföld (4) déli áramlat (5) dél oszétia (8) demokrácia (5) elnök (3) elnökválasztás (8) energia (3) esterházy (3) eu (9) film (11) foci (5) gabona (3) gáz (35) gazdaság (29) gazprom (25) gázvezeték (8) gázvita (5) gorbacsov (5) grúzia (12) gyurcsány (5) háború (8) hodorkovszkij (4) hoki (3) infláció (4) interjú (3) irodalom (7) janukovics (3) jelcin (4) juscsenko (5) kampány (3) karácsony (4) karikatúra (6) kaszparov (3) kaukázus (6) kémkedés (3) képek (6) kína (3) költészet (3) korrupció (4) koszovó (5) kritika (3) kudrin (3) külpolitika (11) kultúra (25) kvn (4) leningrád (7) litvinyenko (3) magyar (3) medvegyev (70) mese (7) monopólium (3) montázs (3) moszkva (14) művészet (5) nabucco (4) nacionalizmus (3) nagy péter (3) nato (6) obama (3) olaj (12) oligarcha (4) oligarchák (3) olimpia (11) orosz (8) oroszország (6) orosz demokrácia (3) peking2008 (6) per (3) peresztrojka (3) poén (5) politika (6) programajánló (3) putyin (82) rajzfilm (4) roman abramovics (4) rotfront (3) rubel (5) sajtófigyelés (3) sajtószemle (8) sport (8) szaakasvili (3) szavazás (4) szavolszkij (3) szentpétervár (13) színház (4) szocsi (6) szovjetunió (6) sztálin (4) tandem (6) társadalom (7) tévé (3) tilos (4) történelem (14) turizmus (5) tyimosenko (5) ukrajna (16) usa (5) utazás (4) választások (15) válság (6) vicc (10) video (3) viszockij (4) vízum (3) vodka (10) vörös hadsereg (3) vörös tér (3) vostock (3) zene (14) zjuganov (3) zsirinovszkij (6) zubkov (4) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

Na zdorovje helyett bugyem zdorovi! - II. A történelem viharában

2009.09.23. 07:50 Volk

Helyreigazítás

Egyik leglelkesebb olvasónk, Sakk Matt felhívta szíves figyelmemet, hogy - akaratlanul - beálltam a külföldieket félrevezető orosz összeesküvők sorába. Ezúton hamut szórván fejemre megkövetem őt és minden félrevezetettet:

 


"A "На здоровье!" ("Váljék egészségedre!") oroszul nem igazán pohárköszöntő, hanem a "Спасибо!"-ra ("Köszönöm!") adott nagyvonalú válasz. De ennek ellenére a külföldieket egy csomóan azzal etetik (meg itatják), hogy ez a hagyományos orosz pohárköszüntő. Pedig ha az egészségre isznak oroszok, akkor "Будем здоровы!" ("Egeszsegunkre!") a kanonikus poharkoszontes."

/Sakk Matt/

    És most térjünk vissza eredeti témánkhoz. Egy hete blogtörténeti jeletőségű sorozatba vágtunk bele az első résszel, és végigszaladtunk az orosz nemzeti ital történetén a kezdetektől a Szovjetunióig. Amely - ó, döbbenet! - vodka nélkül kezdte létét, legalábbis hivatalosan. És hogy mi sült ki ebből?

 

    СССP

    A forradalom 1917-ben tovább vitte a korábban bevezetett tilalmat, hisz a proletariátus és a vörösgárdisták józansága sarkalatos pont volt a propagandában. Az évszázados hagyományok, a vasszigor ellenére feketén főzött "szamogon" (самогон) előretörése, természetesen a költségvetési hiány, és talán az állami címert ékesítő kalászok azonban annyira nyomasztóak voltak, hogy 1924-ben a szovjet vezetés engedni kényszerült. És hogy dicsőn jöjjön ki a harcból, a legnagyobb vegyészeket állította csatasorba, akik a szovjet vodkát hivatottak voltak jobbá tenni, mint az átkos cári rendszerét. Sikerült. Ennek a törekvésnek köszönhető, hogy megszületett a nem kifejezetten egészséges kozmaolaj kimutatásának módja (ezt egyébként a krumpliszeszből teljesen nem is lehet eltüntetni), és bevezették a kétszeres faszénszűrést. 1937-re megszületet a minden szovjet gyárban alkalmazott egységes receptúra.

    Az I. Világháborúval ellentétben a II. Világégés alatt a vodkagyártás nem állt le. Sőt 1941-től a fronton minden katona naponta "100 gramm" (a vodka orosz alapmértékegysége) vodkát kapott. Hogy miért? Groteszk a párhuzam, tudom én, de Nagy Ferót idézve "egy vodkától erős vagy és bátor". Emellett sokszor használták érzéstelenítés helyett is, igaz, akkor - lehetőség szerint - nem 100 grammot.

     A háború után tovább tökéletesítették a gyártást. 1953-ban a berni Világkiállításon a "Moszkvai különleges" ("Московская особая") aranyérmet kapott. A hírnevet nemzetközi piacra való betörésével erősítette az azóta hányatott múltú és jogi hátterű, de a maga idejében egyértelműen dicső szovjet Sztolicsnaya ("Столичная") is. A következő évtizedekben szigorítottak a sztenderden, így Brezsnyev idején meglepően jó minőségű szeszesitalok kerültek a boltokba.


    A nemzet becsülete

    1977. A Nyugat és - tessék kapaszkodni! - Amerika egyszer csak azt mondja: a Szovjetuniónak nincs joga vodkának hívni a vodkát, mert őfeléjük az italt régebb óta gyártják. Ezt a bődületes bukáshoz és közröhejhez vezető baromságot arra alapozták, hogy a Szovjet vezetés 1917 és 24 között betiltotta a vodka gyártását az Orosz SzSzK területén, míg máshol ez idő alatt a forradalom elől elmenekült gyárosok (Pierre Smirnoff, Eristoff, Keglevich, Gorbatschow, akinek a közhiedelmekkel ellentétben semmi köze Mihail Szergejevicshez) elkezdték. A meggondolatlan Nyugat érvei természetesen tarthatatlanok voltak, így vissza is táncoltak.

    Az eseten viszont fellelkesült a baráti (!!!) Lengyel Népköztársaság, amelyik azt állította: területén a vodkagyártás elébb kezdődött, úgyhogy az orosz ital a szovjet határokon kívül lehet akármi, de nem vodka. A világ meg igyék mondjuk wódka wyborowa-t, ha vodkára vágyik. Először csak hülye viccnek tűnt, és az orosz fél legyintett is, hogy hát mi voltunk előbb, mindenki tudja, evidencia és axióma. De a kapitalizmusban ez nem érv, főleg annak tekintetében, hogy más nemzeti tömények törzskönyvében konkrét dátumok szerepelnek (konyak - 1334, angol gin és whisky - 1485 stb.). így esett, hogy a múltkoriban nevezett Viljam Vasziljevics Pohljobkin udvari történészt - és a gasztronómia jeles kutatóját - megbízták egy kimerítő munka megírásával, amelynek bizonyítania kellett az orosz elsőbbséget. Először, megvallom, ráncoltam a homlokom Viljam Vasziljevics életrajza láttán. Mégis csak gyanús, amikor 1979-ben egy második generációs pártember, forradalmár fia, akinek a nevében a Viljamból a Vil Vlagyimir Iljics Leninnek állít emléket, állami megrendelést kap. Azonban miután átlapoztam a munkát, magamban bocsánatot is kértem. Végül pedig a tény, hogy 1982-ben egy nemzetközi döntőbíróság a mű alapján a водка javára döntött a wódka ellenében, mégis csak arra késztet, hogy elismerően hümmögjünk a 200 oldalas szakkönyvön, amely megalapozta a mára legendás reklámmondatot:

"Only vodka from Russia is genuine Russian vodka!"

A lengyel-orosz vodkavitáról részletesebben, magyarul itt.

    Mélypont

    Meg kell emlékeznünk a legnagyobb pofonról, amit az orosz szeszipar valaha kapott. Aki adta: Mihail Szergejevics Gorbacsov pártfőtitkár & tsai. Az elképzelés Andropovtól eredt: a szovjet gazdaság a kommunizmus építőinek erkölcsi hanyatlása miatt stagnál, a morális válság oka pedig a tömeges aloholizmus. 1985-ben az SZKP-KB elfogadta "A részegeskedés és alkoholizmus leküzdését célzó intézkedésekről" szóló határozatot, amit további hasonló keménykedések követtek. Jöttek a termelési és az eladási korlátozások, bolt- és gyárbezárások, szőlőirtások, a büntetőjogi felelősségrevonások. A szigor nem csak a töményre vonatkozott: kivágták a Szovjetunió szőleinek 30%-át (a II. Világháborúban 22% pusztult el), odaveszett több különleges szőlőfajta. Azon már akkor is csak mosolyogni lehetett, hogy a filmekből kivágták az ivós jeleneteket, és megjelent a Limonádé Joe c. moziremek (a továbbiakban ezzel a névvel Gorbacsovnak kedveskedett a köznyelv). Az eredmény nem maradt el: az állami alkoholbevételek - amelyek a költségvetés szerves részét képezték - először a szovjet történelem alatt zuhanni kezdtek.

    Persze a statisztikák szerint ugyanakkor nőtt a várható életkor, a születések száma, csökkent a halálozás, a bűnözés. Mondom: a statisztikák szerint, mert a legendás szovjet-orosz találékonyság nem ismer lehetetlent. Köztudott, hogy aki addig ivott, az továbbra is ivott. Ki-ki a családi recept alapján otthon összehozta a napi betevőt, a boltokból meg közben elfogyott a gyártáshoz szükséges cukor, majd az olcsó cukorkák. Csökkent ugyan az alkoholmérgezések száma, viszont nőtt az alkoholtartalmú termékek és az egyéb kábító és bódító szerek okozta mérgezéseké. Ezek is statisztikák, ki-ki higgye, amit jónak vél. A tény, hogy a népi emlékezet egy abszurd ötletet és az egyszerű nép sz*patását látta a nagyszabású akcióban, amelynek hála a vodka is beállt a "meg kell szerezni"-termékek sorába. Még ingerlőbb volt a helyzet, hogy a "nagy emberek" asztali rituáléjában köztudottan semmi sem változott, azokon továbbra is ott állhatott az üveg. Ha az elégedetlenség nem is, de az '80-as évek végén kitört gazdasági krízis 1990-ben visszavonatta a rendeletet.


    Ma

    A kijózanító pofon után minden visszakerült a régi kerékvágásba. 1992-ben Borisz Nyikolájevics Jelcin visszavonta az állami vodkamonopóliumot. Na, ami akkor megjelent a piacon, azt azóta is sokan emlegetik. Leginkább azok, akik maradandó egészségkárosodást szenvedtek tőle. Az állami reakció - a monopóliumot mindig is jellemző következetességgel - annak visszaállítása volt, de azóta, hologrammos matrica ide vagy oda, mindenki kétszer meggondolja, mielőtt egy új márka után nyúl. De viszont már nem történelem, ez a jelen.

 

 

 

Folyt. köv.

Legközelebb a technikai fortélyokban és a receptúrában merülhet el a nyájas olvasó.

   

A tudnivágyóknak

 

    A járatlanok és a szakemberek számára egyaránt érdekes lehet, hogy április óta ismertek 2009 legjobb vodkái (természetesen csak orosz, ukrán, belorusz).

 

     Minden Moszkvába látogató műértőnek - így magunknak is - ajánljuk a Vodkatörténeti Múzeumot, Szentpéterváron pedig Az orosz vodka múzeumát.

 


3 komment  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: történelem alkohol vodka múzeum monopólium alkoholizmus lengyelország gabona jelcin szovjetunió párlat gorbacsov helyreigazítás cccp xx. század száraztörvény pohljobkin bugyem zdorovi

A bejegyzés trackback címe:

https://oroszorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr11388051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

massziv 2009.09.23. 17:14:48

Nagyon örülük a sorozatnak,igazi hiánypótló,rég szerettem volna többet megtudni a vodka történetéről.
A szentpétervári Vodka múzeumot sajnos nem találtam meg,hosszas keresés ellenére sem,igaz ez tavaly volt.Esetleg valaki járt ott?
Ha minden jól megy akkor novemberben ismét megpróbálom.

Audifever · http://www.autostat.hu/markatoertenetek/7-markatoertenetek/352-audi 2009.09.26. 09:49:46

remek írás! a különböző népi italok kialakulása mögött mindig nagyon komoly sztorik vannak! :)