HTML

Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
Rólunk bővebben: ars blogotica
Ide írhatsz nekünk
Legelkötelezettebb rajongóinknak: Facebook- és Iwiw-klub

Friss topikok

Címkék

abházia (6) abramovics (3) abszurd (5) agresszió (3) alekszij (3) alkohol (6) animáció (13) autó (3) british council (3) bulvár (3) bush (4) cccp (4) cenzúra (3) csecsenföld (4) déli áramlat (5) dél oszétia (8) demokrácia (5) elnök (3) elnökválasztás (8) energia (3) esterházy (3) eu (9) film (11) foci (5) gabona (3) gáz (35) gazdaság (29) gazprom (25) gázvezeték (8) gázvita (5) gorbacsov (5) grúzia (12) gyurcsány (5) háború (8) hodorkovszkij (4) hoki (3) infláció (4) interjú (3) irodalom (7) janukovics (3) jelcin (4) juscsenko (5) kampány (3) karácsony (4) karikatúra (6) kaszparov (3) kaukázus (6) kémkedés (3) képek (6) kína (3) költészet (3) korrupció (4) koszovó (5) kritika (3) kudrin (3) külpolitika (11) kultúra (25) kvn (4) leningrád (7) litvinyenko (3) magyar (3) medvegyev (70) mese (7) monopólium (3) montázs (3) moszkva (14) művészet (5) nabucco (4) nacionalizmus (3) nagy péter (3) nato (6) obama (3) olaj (12) oligarcha (4) oligarchák (3) olimpia (11) orosz (8) oroszország (6) orosz demokrácia (3) peking2008 (6) per (3) peresztrojka (3) poén (5) politika (6) programajánló (3) putyin (82) rajzfilm (4) roman abramovics (4) rotfront (3) rubel (5) sajtófigyelés (3) sajtószemle (8) sport (8) szaakasvili (3) szavazás (4) szavolszkij (3) szentpétervár (13) színház (4) szocsi (6) szovjetunió (6) sztálin (4) tandem (6) társadalom (7) tévé (3) tilos (4) történelem (14) turizmus (5) tyimosenko (5) ukrajna (16) usa (5) utazás (4) választások (15) válság (6) vicc (10) video (3) viszockij (4) vízum (3) vodka (10) vörös hadsereg (3) vörös tér (3) vostock (3) zene (14) zjuganov (3) zsirinovszkij (6) zubkov (4) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

Part time lover

2008.12.01. 07:18 misa_80

Mindig kíváncsi voltam arra, hogyan vitatkozik két diplomata. Mi történik olyankor, amikor a fotósok már elmentek, újságírók, látható helyen bekapcsolt diktafonok ajtón kívülre kerültek - és ott ülnek egymással szemben az ellentétes érdekeket, értékeket, stílusokat képviselő figurák. Mindent tudnak a másikról, készültek az ellenérvek ellen felhozott ellenérvekkel szembeni ellenérvekre, évek óta csatáznak/béketárgyalnak/szerződés-előkészítenek, mikor hogy hívják - és akkor ott, szemben egymással vajon mi a túró játszódik le közöttük? Ez a kérdés jutott eszembe a Corvinus Egyetemen hallgatott konferencián, amikor Balázs Péter, volt EU-nagykövet, jelenlegi CEU oktató meglepetésemre olyan egyszerűen, már-már nyersen kezdett beszélni az EU és Oroszország kapcsolatáról, hogy ha nem Igor Szavolszkij (az orosz nagykövet) rezzenéstelen pókerarcát néztem volna közben, leestem volna a székről.

Balázs azzal kezdte, hogy az EU és Oroszország kapcsolata olyan, mint az időnként fellángoló szerelem, és ennek az alaphelyzet az oka, hogy míg Oroszország számára az EU gazdaságilag fontos, de politikailag kevésbé, az EU számára éppen fordítva, politikailag fontos, de gazdaságilag kevésbé. Ezután részletes EU-gyalázás kezdődött. Az EU egyébként is csak az egyeztetések szintjén létező közös külpolitikájának a legmegosztóbb ügyeként értekelte az Oroszországgal kapcsolatos politika kialakítását; lengyel és litván negatív, francia pozitív végponttal. Miután kielemezte, hogy a jelenlegi EU külpolitikát kevésbé az elvileg hosszabb távra is tervezni képes bizottság, sokkal inkább a féléves ciklusokban gondolkodó elnökségek határozzák meg, levonta a következtetést, hogy amit a november 14-ei nizzai csúcson bejelentettek, nevezetesen az orosz partnerségi viszonyról szóló tárgyalások decemberi újrakezdését, azt csupán az „elszabadult hajóágyú”, Sarkozy egyéni akciójának lehet tekinteni.

A fő konfliktusforrásnak mutatkozó lengyel-cseh rakétatelepítések problémáját gyorsan a NATO asztalára tolta (mintha nem lenne erőteljes átfedés a két országhalmaz között), és a maga részéről mint nem EU ügy próbálta csökkenteni a támadási felületet. Szavolszkij eleresztett egy halvány mosolyt. Balázs azzal zárta, hogy az EU és Oroszország viszonyát ugyan sikerült a kemény konfliktusokból átvinni a kezelhető játszmák terepére, de ez az igazi partnerségi viszonytól közös célok hiányában még messze van - nesze neked Nizza. Hát igen, más az, ha az ember diplomata, és más, ha egyetemi oktató.

És ha valaki (pl. én) ezek után azt gondolná, hogy majd Szavolszkij "diplomatikusan" (pont erre találták ki ezt a kifejezést) kitér a konfliktusgyanús kérdések elől, hát az leshetett. Szavolszkij a nyitómondatában nekiment Balázs szerepfelosztásának az EU és Oroszország között, mondván mind politikailag, mind gazdaságilag stratégiainak gondolja az EU és Oroszország viszonyát - na jó, ezt lehet udvariassági körnek is tekinteni. A francia elnökség oroszbarát lépéseit sem az egyéni ambíciókkal vélte magyarázhatónak a nagykövet, hanem, ellentétben Balázzsal, a nizzai csúcs eredményét az USA befolyásának ellenszegülő európai álláspontnak látta, aztán egy mellékmondatot abba az irányba is indított (= reményét fejezte ki), hogy a litván és lengyel vélemények is az egységes EU-külpolitikához idomulnak. Szavolszkij szerint a nyárvégi grúz konfliktus azt mutatta meg a világnak, hogy a mostani biztonsági rendszer nem tudja kezelni a politikai kalandorokat, ezért a NATO-centrikus biztonságpolitikának véget kell vetni (ezért mosolygott Balázs NATO-elhatárolódásakor), és itt az ideje a multipoláris rendszer kialakításának. Ez az utóbbi mondat a diplomáciai beszédmód mintapéldánya: tessék belekötni; na, mit mutatott meg a grúziai konfliktus? szeretnénk multipoláris rendszert? Ugye, ugye? Az orosz érdekek és értékek megjelenítve, ugyanakkor a mondat azokat az elemeket hangsúlyozza, amiket az EU is szeretne hallani. Politikai kalandorok? Fúj, fúj. Amerikai túlsúly? Le vele!

Szóval, Balázs Péter hasonlata elég találó volt az elején, az Eu és Oroszország, néha ugyan bokarugdosós, hajhuzogatós stílusban, de masszívan udvarolnak egymásnak. Háttérben olajképpel.

A konferenciáról bővebben az Európai Tükör decemberi számában.

 


4 komment  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

A bejegyzés trackback címe:

https://oroszorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr90797154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabolcsvezír 2008.12.01. 10:07:13

1

t_bertalan 2008.12.01. 10:18:10

Hát, először is. Ez a poszt igen gyenge teljesítmény arról a konferenciáról.

Szavolszkijra nem is érdemes a szót pazarolni. A bizánci stílusó orosz diplomácia iskolájának megfelelően próbálta sulykolni az orosz állsápontot. Nyilván azt is kiadták neki és úgy általában minden orosz diplomatának Moszkvában, központilag, hogy percenként hányszor kell elhangoznia a "Grúzia agresszor" kifejezésnek. Ennyit Szavolszkijról.

Balázs előadása viszont logikusan felépített és értelmes volt. Látszik, hogy kettőjük közül ki az egyetemi ember és ki a csinovnyik.

Kér, hogy egy szó sincs Székely Árpád volt moszkvai magyar nagykövet fellépéséről. Pedig tanulságos lehetne. Meértjük persze, hogy Székely úr mostanában egy multi (TriGránit) oroszországi topmenedzsere. Ennek megfelelően , az ottani kapcsolatai érdekében tövig be kell nyalnia Szavolszkij nagykövetnek. De a tanulság az, hogy aki ilyen helyzetben ven, és nem képes elfogulatlan előadás megtartására, az ne vállajon fellépést tudományos konferencián. Amit pedig a megújuló energiaforrásokról összehablatyolt, az maga volt a vérgáz, a szakmai kompetencia minimumának a hiánya.

Kár, hogy az energetikai szekcióról sem esett szó, pedig igalmas téma az is. Hát még az előadók...

Ludwig Zsuzsa hozta a formáját. Összeszedett, konkrét és jól felkészült volt. Tőle ezt már megszoktuk éa hozta is a formáját.

Deák András ugyancsak a formáját hozta, de erról sok jót nem lehet elmondani. Persze magas a mérce. Az etalon orosz témakörben Sz. Bíró. Deák pedig görcsösen próbálja utánozni Sz. Bíró stílusát, fordulatait. Olyan szinten, hogy alig győzi beszúrni a mondandójába Sz. Bíró tipikus kifejezéseit (pl. percepció, eminens érdeke stb.). MIndenesetre Deák tudása és szakmai háttere még fényévnyi távolságban van Sz. Bíróétól. Összességében az a gáz vele, hogy amit mond, azok kb. a nagyotmondás kategóriájába tartoznak, mögötte érdemi tudás, háttér alig van.

misa_80 2008.12.01. 10:27:49

Ez nem egy konferencia-összefoglaló, az tényleg megjelenik majd az Európa Tükörben. Ez csak egy benyomás elmesélése: hogyan vitatkozik két diplomata.

nick grabowski · http://fpa-mcc.blog.hu 2008.12.01. 14:13:27

t_bertalan
Amit Deák kapcsán mondasz, az például azért is érdekes, mert András nem a két szép szeméért kapott kiadói ajánlatot az Akadémiai Kiadótól (www.akademiaikiado.hu/main.php?folderID=963&catID=&prodID=24258&pdetails=1).

misa, amit Szavolszkijról és Balázsról írsz, az számomra azért érdekes, mert szvsz Szavolszkij hivatalból sokkal több anyaghoz fér hozzá, mint Balázs teheti. Sajnos nem voltam ott a konferencián, de Szavolszkij általad idézett gondolatai teljesen illeszkednek abba a külpolitikai vonalba, amit mostanság Oroszország követ.