A külügyminiszterek a védelmi miniszterekkel kiegészülve tartanak „óriás GAERC” (általános ügyek és külkapcsolatok tanácsa) ülést. Az EU politikai aktorai azt remélik, hogy a találkozón egyhangú döntés születik arról, hogy a kaukázusi konfliktusban tapasztalt agresszív orosz fellépés ellenére is folytassák-e az EU27-ek a tárgyalásokat Oroszországgal.
A döntés sürgős, hiszen a két terület kapcsolatait újraalapozni hivatott tárgyalásokra, a hivatalos menetrend szerint november 14-én kellene, hogy sor kerüljön. Ezt az időpontot még a dél-oszét területeken kitört háború előtt rögzítették a felek.
Bár a tagállamok eleinte igen eltérő állásponton voltak, mostanra egyedül Litvánia utasítja el kategorikusan a tárgyalások fonalának újrafelvételét. Az eddigi folyamat befagyasztásáról a háború rendezési lehetőségeit tárgyaló, szeptember 1-ji rendkívüli uniós csúcstalálkozón döntöttek a tagországok. A közösen kiadott nyilatkozatban „elfogadhatatlannak” ítélték, hogy Oroszország katonai erőkkel hatolt be Grúzia területére (EurActiv.hu 2008.09.02.).
Közben Oroszország beleegyezett, hogy tárgyalóasztalhoz ül Grúzia képviselőivel Genfben, miután aláírta a Sarkozy közbenjárásával kialakított tűzszüneti egyezményt és beleegyezett, hogy EU megfigyelőket telepítsenek a szakadár területek, Abházia és Dél-Oszétia határvidékeihez (EurActiv.hu 2008.09.09.).
A francia elnökség és a Bizottság egyaránt üdvözölte ezeket a fejleményeket, ellenben Litvániával, aki kiállt azon véleménye mellett, hogy Moszkva megsérti a tűzszüneti egyezményt azzal, hogy több csapatot állomásoztat és vezényel folyamatosan a dél-oszét és abház területekre, mint amennyi az augusztusi háborút megelőzően itt tartózkodott.
A november 7-i rendkívüli uniós csúcstalálkozón Sarkozy arra szólította fel az EU vezetőit, becsüljék meg Oroszországgal kialakított kapcsolatokat, és leszögezte, véleménye szerint az orosz medve teljesítette a legfőbb konfliktus-utáni kötelezettségét. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke úgy fogalmazott, hogy egy közös uniós álláspont sokkal hatékonyabb, mint a tagállamok kisebb csoportjainak elkülönült véleményei.
Gyakorlatilag nincs szükség egyhangú döntésre ahhoz, hogy az EU és Oroszország újra tárgyalóasztalhoz üljenek. Sarkozy nemrég úgy nyilatkozott (EurActiv.hu 2008.10.22.), hogy a szeptember 1-ji döntés nem arról szólt, hogy felfüggesztik a tárgyalásokat, hanem, hogy elhalasszák azokat. Ha az EU vezetői úgy döntöttek volna, hogy felfüggesztik, akkor lenne szükség egyhangú döntésre a folytatáshoz. Sarkozy szerint azonban a „halasztás” ténye miatt minden további nélkül folytatódhatnak az egyeztetések.
És valóban, jogi szempontból a francia elnök állítása helytálló. A rendkívüli csúcson kiadott közös állásfoglalás ugyanis a következőképpen fogalmaz: „Az Európai Tanács felhatalmazza az Elnökét, hogy amennyiben a hat pontos megállapodás teljesül, folytassa a tárgyalásokat [Oroszországgal]. […] Amíg a csapatok vissza nem vonulnak az augusztus 7-i helyzeteikbe, a Partnerségi Megállapodásról szóló tárgyalásokat elhalasztjuk”.
Az állásfoglalásban az EU állam- és kormányfői arra kérik a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az EU és Oroszország között fennálló mindenféle kapcsolatot a november 14-i csúcstalálkozóig. Ennek a felülvizsgálatnak az eredményét november 5-én hozták nyilvánosságra. A jelentés szerint a kapcsolatokat egy teljesen új szerződéssel, teljesen új alapokra kell helyezni. „Ez egyrészt lehetővé tenné, hogy az EU saját érdekei mentén folytassa a tárgyalásokat, másrészt, mivel ez a legmegfelelőbb módja annak, hogy egységes álláspont alapján kötelezettségeket vállaljunk Oroszországgal szemben,” írja a jelentés.
Bár az egyhangúság tehát nem követelmény, az EU miniszterei minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy kompromisszumot alakítsanak ki, különben Litvánia más ügyekben megmakacsolhatja magát. A kompromisszum áraként egy közös nyilatkozat lenne elképzelhető, melyben a tagállamok elutasítják Abházia és Dél-Oszétia elszakadását.
Litvánia várhatóan keményen fog álláspontjához ragaszkodni, különösen azon híreknek fényében, melyek szerint a grúz hadsereg augusztus 7-én válogatás nélkül támadta tüzérséggel és rakétatűzzel a dél-oszét fővárost, Tsinvalit. A támadásban több civil is életét vesztette, tudta meg diplomatáktól az EurActiv
Vélemények
Tunne Kelam, az Európai Parlament EU-Oroszország parlamenti együttműködési bizottságának tagja kritizálta az Európai Tanács és a Bizottság álláspontját. Az észt képviselő szerint az EU nem tanult az orosz támadás leckéjéből.
„Amíg az értékek és az alapelvek csak a nyilatkozatok szintjén érvényesülnek, és a megvalósításukat további konferenciákig elhalasztják, addig a racionális érvek nem érvényesülhetnek. Ez azt jelenti, hogy az EU vezetői hiába hangoztatják, hogy nincs „business as usual”, vagyis a dolgok nem mehetnek úgy tovább, mint korábban, mégis minden ugyanúgy zajlik, hiszen nincs más alternatíva,” mondta Kelam.
„Ez egy kockázatos és igen rövidlátó politika, miközben az EU a nemzetközi kapcsolatok komoly és független szereplője akar lenni. Ha az Európai Közösségek azok után, hogy Oroszország ilyen otromba módon folyamodott az erő használatához és megcsonkított egy független államot, úgy véli, megteheti, hogy minden elvi alapot nélkülöző álláspontra helyezkedjen, akkor a Kreml militáns vezetői ezt majd úgy értelmezik, hogy nyitva áll az út a további erődemonstrációk előtt,” mondta a képviselő. Hozzátette, hogy „2008. augusztus 8-a óta a nemzetközi biztonság paradigmája megváltozott”.
A mai találkozó előtt Javier Solana elmondta, hogy bár bízik abban, hogy a külügyminiszterek közös álláspontra jutnak, és Nizzában folytathatják az EU-orosz párbeszédet, ez nem jelentené azt, hogy a két terület kapcsolatai úgy zajlanának tovább, mintha az orosz agresszió meg sem történt volna. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője azonban úgy vélte, hogy az egységes álláspont jó kiindulás lehet az együttműködés folytatásához.
Következő lépések
- 2008. november 14.: EU-Oroszország csúcstalálkozó Nizzában.
Forrás: euractiv.hu
