November 7. tagadhatatlanul beivódott az ex-szovjet emlékezetbe. Parádés felvonulások, beszédek és persze tengernyi Lenin Marxszal fűszerezve. Az új „újidők” kezdetétől Oroszországban november 7-e egyet jelentett az őszi vakációval, a december-januári lazsálás előtti novemberi hosszú hétvégével, amikor az ünnep egy új világ kezdetét jelentő hagyománnyá, a múlt feldolgozását szolgáló társadalmi diskurzus felélénkülésének ürügyévé szelídült, nem feledve természetesen a kommunisták által a nagy Vörös Október tiszteletére megrendezett felvonulásokat,megemlékezéseket.
Az ideológiailag sokak számára vállalhatatlannak érzett Nagy Októberi Forradalom ünnepe végül 2005-ben megszűnt piros betűs lenni. Helyét átvette a nemzet egybekovácsolását hirdető, az új Oroszország régi-új történelmi hagyományait felül/át/újraíró Nemzeti Egység Napja. Hogy a jól megszokott novemberi szünet ne csorbuljon, a Nemzeti Egység Napja november 4-re esik. A régi/új ünnep a nosztalgikus tévéműsor szerkesztésben jelenik meg markánsan, az ünnep ürügyeként szolgáló eseményekről vajh keveset tud az utca embere.
Mindenesetre az ezen a napon tartott megemlékezések könnyedén csúsznak át a szélsőjobb megmozdulásaiba. Az orosz birodalmiság egyik jelképeként is értelmezhető Nemzeti Egységet a szélsőségesek előszeretettel sajátítják ki ideológiai síkon. A történelmi esemény, hogy 1612-ben ezen a napon Minyin és Pozsarszkij vezetésével felszabadították a lengyel megszállás alól Moszkva városát, végül 1613. februárjára a Romanov dinasztia vegye át az uralmat. Cifrázza a helyzetet, hogy november 4. egyben a Szűzanya Kazanyi Ikonjának napja.
November 7-e ugyan nem piros betűs nap többé, de hivatalosan továbbra is ünnepnapnak számít: 1941-ben (november 7-ei ünnepi felvonulásról) a háborúba bevonuló katonák tiszteletére a Hadsereg Dicsőségének Napjára keresztelték. A nap értelmezése természetesen sok kérdést vet fel, és a szűkebb körű társadalmi diskurzus kiszélesítésén fáradozó értelmiség a lenini hagyományok kidomborítása helyett az internacionalizmusra, a társadalmi igazságosság kérdéseire, az ideológiák harcára hívja fel a figyelmet. Egyesek (és itt nem csak a kommunisták különböző csoportjaira kell gondolni) a ma még nem sok hagyománnyal rendelkező november 4-e helyett, november 7-e visszaállítását szorgalmazzák.
