HTML

Az oroszok már nincsenek a spájzban...

Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
Rólunk bővebben: ars blogotica
Ide írhatsz nekünk
Legelkötelezettebb rajongóinknak: Facebook- és Iwiw-klub

Friss topikok

Címkék

abházia (6) abramovics (3) abszurd (5) agresszió (3) alekszij (3) alkohol (6) animáció (13) autó (3) british council (3) bulvár (3) bush (4) cccp (4) cenzúra (3) csecsenföld (4) déli áramlat (5) dél oszétia (8) demokrácia (5) elnök (3) elnökválasztás (8) energia (3) esterházy (3) eu (9) film (11) foci (5) gabona (3) gáz (35) gazdaság (29) gazprom (25) gázvezeték (8) gázvita (5) gorbacsov (5) grúzia (12) gyurcsány (5) háború (8) hodorkovszkij (4) hoki (3) infláció (4) interjú (3) irodalom (7) janukovics (3) jelcin (4) juscsenko (5) kampány (3) karácsony (4) karikatúra (6) kaszparov (3) kaukázus (6) kémkedés (3) képek (6) kína (3) költészet (3) korrupció (4) koszovó (5) kritika (3) kudrin (3) külpolitika (11) kultúra (25) kvn (4) leningrád (7) litvinyenko (3) magyar (3) medvegyev (70) mese (7) monopólium (3) montázs (3) moszkva (14) művészet (5) nabucco (4) nacionalizmus (3) nagy péter (3) nato (6) obama (3) olaj (12) oligarcha (4) oligarchák (3) olimpia (11) orosz (8) oroszország (6) orosz demokrácia (3) peking2008 (6) per (3) peresztrojka (3) poén (5) politika (6) programajánló (3) putyin (82) rajzfilm (4) roman abramovics (4) rotfront (3) rubel (5) sajtófigyelés (3) sajtószemle (8) sport (8) szaakasvili (3) szavazás (4) szavolszkij (3) szentpétervár (13) színház (4) szocsi (6) szovjetunió (6) sztálin (4) tandem (6) társadalom (7) tévé (3) tilos (4) történelem (14) turizmus (5) tyimosenko (5) ukrajna (16) usa (5) utazás (4) választások (15) válság (6) vicc (10) video (3) viszockij (4) vízum (3) vodka (10) vörös hadsereg (3) vörös tér (3) vostock (3) zene (14) zjuganov (3) zsirinovszkij (6) zubkov (4) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

DDT - volt, van, lesz

2008.03.28. 12:03 Volk

     Bocsáttassék meg a szerzőnek, hogy régi vágyát váltja valóra, és előveszi zenélő vesszőparipáját.
     Rég tudjuk – és az elmúlt század megerősített ebbéli hitünkben –, hogy az idővel a dolgok megromolhatnak. A sikerrel szintén. A kettő együtt pedig bámulatos rohadást, de legalábbis metamorfózist képes produkálni. Szétmállanak a rockzenei mérföldkövek, már csak fakuló fényképeken nézegethetjük a korszakalkotó Black Sabbath (EN) egykor sokkoló Ozzy Osbourne-ját, ahogy Parkinson-kórtól reszketve behódol a tömegmédiának, vagy a valaha tomboló Metallicát a trendi, ötletmentes biznisszel megfertőzve. A metamorfózisra ékes példa a mi jó, hazai Tankcsapdánk, amely a másfél évtized alatt az underground klubok mocskában rohadó Johnnytól eljutott a Fonogram gáláig (ki-ki döntse el maga, hogy ez evolúció, avagy degeneráció). Legendák azokból lettek, akik időben abbahagyták. Vagy tragikusan, mint a Queen (HU), vagy a pályafutáshoz méltó módon, mint a Nirvana (HU). Mi most egy kivételhez nyúlunk, amely erősíti a szabályt.
 
     Röpke 28 évvel ezelőtt, a messzi-messzi Baskíriában (HU), Ufa (HU) városában, Jurij Juljanovics Sevcsuk összebarátkozván négy fiatalemberrel megszülte a baljós hangzású DDT rockegyüttest. Bár a KGB természetesen a vegyszerre (HU) gondolt, és az ennek kapcsán felmerülő asszociációkra, a rövidítés prózaibb jelentést takar: „Dom Gyetszkava Tvorcsesztva” – Gyermek-alkotóház. De nem ez a lényeg. A banda az undergroundból indulva a megboldogult Szovjetunió egyik legnevesebbje lett a rock&roll műfajában. És a csattanó: máig az maradt. Nem azért, mert ne lett volna választék, hisz már létezett a Masina Vremenyi (HU), az Akvarium (HU), a Nautilus Pompilius (EN, RU), a KINO (HU) és mások. És nem is azért, mert ezek (többségük fizikailag is) ne maradtak volna fenn napjainkig. Tegyük hozzá: A „rendszerváltás” után gombamód megszaporodtak az orosz rockerek (is), és – valljuk be – az orosz és a nyugati MTV közt a nyelven kívül nem sok a különbség.
 
 
     A DDT titka
 
     „Az égen szivárvány függött, és egy disznó ült rajta … Hé, te disznó, hogyan tudtál oly magasra felrepülni? … Rám hördült a disznó: ostoba vagy, pajtás, nem tudsz te élni, jó kapcsolatok nélkül most nem megmaradsz meg…” (Disznó a szivárványon, 1982).
 
     „Tegnap a titkosszolgálat tábornokával ittam … hatalmas volt, mint az egész háza; ittunk uszodában, irodában, szaunában, céllövöldében … Azt mondja: fiam, igyunk Putyinra, bár belőle is elegünk van; mindenünk megvan, de szeretnénk, hogy szigorúbban virágozzon az ország … A harmadik után felbátorodtam, megkérdeztem: kinek a pénzéből van a palota? Azt válaszolta: nem a te dolgod, kutya! … Holnap egy belügyes tábornokkal iszom.” (Vendégségben a tábornoknál, Gyönyörű szeret c. album, 2007.)
 
     Sevcsuk, a DDT lelke és hangja nem változott az évek során, legfeljebb felnőtt és egy cseppet konszolidálódott. Azt gondolja, amit az emberek, és kimondja, amit gondol (enyhe Viszockij-áthallás). És nem tör fölfelé. Az Akvarium moszkvai koncertjére a jegy ára 12 és 54 ezer forint között mozog. A DDT 25 éves, jubileumi turnéján a jegyek kb. 700 Ft-ot kértek. A következő felirat volt rajtuk: „melósoknak, diákoknak, egyetemistáknak, háztartásbelieknek, tűzoltóknak és katonáknak 100 rubel, mások meg nem járnak a koncertjeinkre.”
     Egészen ’88-ig az együttes – amelynek sokáig Jurij Juljanovics volt az egyetlen állandó tagja – kapott a pofájára, valahányszor hangoskodott. Még akkor is, amikor a ’80-as évek elején beengedték a mocskos rockot az országba. Sevcsuk szavaival élve a műfaj Oroszországban (akár csak Magyarországon) nem Chuck Berryről (EN) és Little Richardról (HU) szólt, hanem a szabadságról. Ha a stílust meg is tűrték, az arra húzott szövegeket már nem. Így aztán a Jurij nem hogy koncertezni, de dolgozni sem tudott; le is lépett Ufából az egykori Szverdlovszkba (HU), majd Moszkvába, végül Leningrádba. És jöttek a „házi”, lakásokban felvett albumok, ismét a fesztiválok, végül pedig ’88-ban az országos turné, amely után megtört a jég: kiadták az első hivatalos albumot. Ebből nem túl meglepő módon másfél millió fogyott, így aztán kapott is érte 15 dollárt az együttes. Ekkorra már a rendszer is lazult (konkrétan épp hogy egyben volt), és jöttek a sikerek, a százezres arénák. Az Utolsó ősszel c. számra hullott szét a Szovjetunió. A DDT most egyszerre történelmi fogalom és kézzelfogható, konkrét jelenség.
 
 
     Művészet
 
     A recept egyszerű. Kellenek hozzá sallangmentes szövegek, amik zene nélkül is megállják a helyüket. Kell hozzá alapvetően egyszerű, pár akkordra épülő, de zseniálisan hangszerelt zene, ami szöveg nélkül is megállja a helyét. És kell hozzá egy olyan énekhang, amiről sokan nem is álmodtak (és mégis énekelnek). Itt meg kell állnunk egy pillanatra, és meg kell jegyeznünk: Jurij Juljanovics ádáz és megátalkodott ellensége a népbutító popzenének, és ennek hangot is ad minden adandó alkalommal. Ez olykor túlkapásként is hathat; ilyenkor kell azonban megtekintenünk Fásy Ádám és kapcsolt részei vagy a Dupla Kávé orosz testvéreit, így a náluknál nem kevésbé ízléses Szergej Penkint vagy a sajtótájékoztatón újságírót leanyázó Filipp Kirkorovot, aki mellesleg a playback királya is. Az ifjabb nemzedék képviseletében meg ne feledkezzünk el a hazáját az Eurovízión méltóképp felejthetően képviselő Gyima Bilanról, aki máshol sokkal emlékezetesebb produkciót is nyújtott. Megnyugtathatjuk a kedves olvasót, hogy az orosz pop dalszövegei legalább olyan frappánsak is, mint Lagzi Lajcsié vagy a megboldogult Bébisziszterszé. Ugye, hogy fújolunk?
     Sevcsuk repertoárjában van rendhagyó szerelmi líra, melankólia és főként a nép hangja. A rendszerrel való nem-egyetértésen túl Jurij Juljanovics volt az egyetlen zenész, aki az együttessel együtt ’95-ben kiment Csecsenföldre, és koncertezett. Több dalban vissza is köszönnek az élmények, a klipekben a saját videofelvételek, akárcsak a Kurszk eltusolt balesete a legutolsó album egyik dalában. Kemény pofonok az illetékeseknek. Talán ez a humanizmus…?
     Metamorfózis. Igen, itt is megtörtént, bár kicsit felemásan: amint lehetett, a média, a kultúra beemelte a mit sem változott Sevcsukot a kánonba. Ő pedig immár mindenkinek, a televízió képernyőjéről mondhatta el… ugyanazt és ugyanúgy, amit és ahogy addig. A régi pofonok csattantak el tavaly a szentpétervári Ermitázsban, egyértelmű állami jóváhagyással, talán támogatással. A szép idők egyébiránt ismét elmúlhatnak, ugyanis március elején Sevcsuk részt vett és beszédet mondott a Gari Kaszparov nevével fémjelzett „egyet nem értők menetén” Szentpéterváron, amit – lévén kormányt, államrendet buktatna – nem néznek jó szemmel, és előszeretettel kezelnek gumibottal. A szerző valahol egyet tud érteni Jurij Juljanoviccsal, valahol kevésbé, ám ez egy másik, hosszú történet volna…
     Summa summarum: a DDT volt, van, lesz, méghozzá nem úgy, mint Lenin. És eme kivételes esetben még azt is tudjuk, milyen lesz (pontosabban marad): közvetlen, életteli és őszinte.
 
 
     Bónusz:
 
     Az összes DDT album, számokra bontva, mp3-ban (orosz oldal, de átlátható)
     Az orosz rock dióhéjban az Indexen Gazda Albert tollából

6 komment  • Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel!

Címkék: zene kritika rock rendszerváltás peresztrojka ddt sevcsuk orosz rock rendszerellenes

A bejegyzés trackback címe:

https://oroszorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr88400437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Albert gazda 2008.04.05. 20:56:23

köszönöm a hivatkozást :)

D. Gromov 2008.04.06. 22:32:11

Letöltöttem a lemezt, elképesztően jó. Minél öregebb, Sevcsuk annál jobb. Szokatlan az ilyen.

Megjegyzem még, hogy két éve voltam Akvarium-koncerten Ungváron, fillérekért. Úgy látszik, csak Moszkvában drága.

Volk 2008.04.07. 04:40:11

Gadza Albert úr: Köszönöm, hogy volt mire hivatkozni!

Gromov: akkor valószínű, hogy a moszkvai (és nyilván a pétervári) koncerteket nem maguk szervezik, hanem helyi cégek.

Albert gazda 2008.04.10. 08:11:07

Néhány napja csak az utolsó lemezt hallgatom, tényleg nagyon erős, a Kolesznyikov százados és a direktben Viszockij-idéző Cigánocska hátborzongatóan jó, de a többi is. Köszönet.

proteus 2008.05.30. 01:44:25

Személyes kedvencem a Peterburg, döbbenetes a klippje, csak sajnos a szöveget orosz tudás híján nem értem... :(

Nagyezsda 2009.04.18. 22:26:25

Sziasztok!
Egy ideig ilyen angol zenéket hallgattam, és végig éreztem, hogy jó, jó de nekem valami új kell, valami más kell, de mi lehet az?! elkezdtem oroszul tanulni, megkerestem amit a szakkörös orosztanártól kaptam (volt olyan csak sokáig nem járhattam és tavaly kezdtem újra nem szakkörön) és megtaláltam a DDT Rogyina című dalát. Bár nem sokat értettem belőle, de nagyon tetszett, ahogy énekelnek, és ezen felbuzdulva megtaláltam az új albumukat... és azóta (legalább három hónapja) csak ezt hallgatom, pedig az angolt egy hónap után meguntam... kíváncsiságból lefordítottam a Szülött az SZSZSZK-ban című dalukat, és akkor a hangzás mellett találtam még egy elég fontos érvet a DDT mellett: művészetet csinálnak. kicsit gondolkodni kell a mondanivalón, mindehhez hozzásegítenek a zenével.
Remélem, még lesz lemezük. (az utolsó 2007-es és ahogy láttam egy honlapon, kétévente adnak ki újat.
süti beállítások módosítása