Ha egy emberre éveken át rájár a rúd, ha a világ nagy része – ha nem is utálja – de el nem ismeri, akkor az ember könnyen elkeseredetté válik, megragad minden gyönge fűszálat. Egy ilyen száradó fűcsomónak - apró kínálkozó esélynek tűnt Dél-Oszétia számára a parlamenti választások. Reméljük, ezzel inkább magukat akarták megnyugtatni, nem a nyugatot meggyőzni mert ha mégis akkor a vezetés még hülyébb, mint amilyennek kinéz.
Dél-Oszétiában nincs nagy múltja a demokratikus választásoknak. Még jó, hogy találni egy országot, mely ha már amúgy is gyakran vállalja magára a nagy testvér szerepét, miért pont az elekciók rejtelmeibe ne vezesse be az ifjú nebulót. Persze ha korrektek akarunk lenni – akarunk! – meg kell jegyeznünk, hogy az említett bátynak (vagy nővérnek?) is komoly hiányosságai vannak e téren, a putyini gyakorlat nem feltétlenül az etalonnak tartott nyugati demokrácia felé visz, de ezen jobb lesz nem (most) leakadnunk.
Dél-Oszétia olyan tehetséges tanítványnak minősült, hogy több téren is rögtön utolérte mesterét. Persze az Egységes Oroszország legutóbbi 64%-hoz még gyúrniuk kell egy keveset – 44%-ot szerzett a legnagyobb elnök-barát párt (mert több ilyen van), de azt mondom ami késik, nem múlik. Főleg mivel Kokojti (a dél-oszét elnök) tényleg jól megtanulta a leckét. Tanárúrkérem, először is kinevezzük „A pártot”, neve és egyszersmind a szlogenje is az „Egység”. Felkészültebb olvasóinknak bizonyára rémlik valami ilyesmi úgy ’99 környékéről Oroszországból. Nos igen, ezzel a névvel kezdte pályafutását Putyinnal, a mára dicső karriert befutott orosz mamutpárt. (Érdekes, vajon az évek múlásával a dél-oszét verzióból Egységes (Dél-?)Oszétia lesz, vagy nem vesződnek ezzel, és egyszerűen átveszik az oroszoktól a nevet is.)
Ezekután, mivel az mégse járja, hogy pusztán egy párt jusson be a parlamentbe, létrehozunk egy kisebb pártot is, ami szintén minket támogat, de kicsit azért mégis máshogy. Legyen a neve Néppárt. Ha véletlenül pont volt egy ilyen nevű ellenzéki csoportosulás is, az nem veszi kedvünket, reménykedünk benne, a miénket jegyzi be a választási iroda. Tippelhetünk vajon így történt-e. Aztán beengedjük még a kommunistákat, mert ellenzék mégis kell. Az meg, hogy azon a húsz százalékon kívül, aki rájuk szavazott, mindenkinek leesett már a tantusz, hogy talán ők mégse jelentnek alternatívát, még direkt jó is.
Nem baj, hogy az ellenzék és a független megfigyelők szerint is komoly visszaélések történtek. A pletykákból szemezve: nem volt választási jegyzék, aki fel tudott mutatni egy dél-oszét útlevelet az szavazhatott, ha úgy tartotta kedve több helyen is. Bár – továbbra is a pletykák szerint – jellemzően nem tartotta, mert helyenként fegyveresek hajtották szavazni az embereket. A részvétel mindenek felett! Mert az legitimál.
Igaz, hogy ezt egyedül Moszkva gondolja még így, kijelentve, hogy az eredménnyel megelégedett. Más nemzetközi szereplő ugye nem ismeri el az országot, tehát akár el is engedhetnék a fülük mellett a választások hírét, de azért az USA, EU, NATO mind bejelenti, - biztos ami biztos - hogy választások ide vagy oda, Dél-Oszétia a szemükben továbbra is Grúzia része marad. Nicaragua véleménye egyelőre nem ismert.
Persze könnyű cinikusnak lenni, meg kritizálni. A helyzet ott a Kaukázusban nem valami rózsás. A Grúziában sem volt jó, most kvázi függetlenedve se túl jó, és nem nagyon látszik a kiút. A választási események tragikomédiába illőek voltak. Csak az aggaszt, hogy amíg mi itt nevetünk, addig az oszétoknak bizonyára sírni lenne kedvük.
