Jelcin és Putyin után végre Medvegyev is előállt a saját biztonságpolitikai stratégiájával. Ahhoz képest, hogy senki nem várt tőle meglepetést, új elem mégis akad. Nem csak abban, amit leír a stratégia, hanem főleg abban, amit nem: az Európai Unióról nincs nagyon szó. Egy új barátság veszi kezdetét?
Május közepén bocsátották ki az új orosz nemzetbiztonsági stratégiát, mindannyiunk kedvenc olvasmányát. A szokásos közhelyáradatból és diplomáciai álnyelven írt szóvirágokból emberes feladat kihámozni, hogy mi késztette Medvegyev elnököt arra, hogy a 2000-es stratégiához hozzányúljon. De megéri: lehet, hogy egy durva világpolitikai változásnak az előhírnökét olvashatjuk.
A 2000-es világos beszéd volt: a gazdaságilag nem túl erős Oroszország egyetlen kitörési pontja önmaga katonai hatalomként való definiálása, ennek megfelelően a kilencvenes évek seggnyalásával szakító Nyugat-kritika, jellemezte a stratégiát, és belengette az atomfegyver használatát is. Az orosz vezetés már 1993-ban lemondott arról a szovjet időkben hangoztatott elvről, hogy nem vet be elsőként atomfegyvert (szegény Gorbacsov azóta is rosszallóan nézi a világbéke alakulását, de nem ezért kritizálja mostanában a Kremlt), a 2000-es stratégia már egyenesen úgy fogalmaz, hogy az atomfegyver bevethető, ha Oroszországot vagy szövetségeseit támadás éri, és minden más eszköz kimerült a fenyegetés elhárítására.
Az új stratégia két változást konstatál: Oroszország kilábalt a válságokból (a mostani ebből a szempontból közömbös, nem is foglalkozik vele az anyag túl sokat), stabil nagyhatalomként néz szembe a kihívásokkal, másrészt megszűnt az USA dominanciája. Az utóbbi évek orosz diplomáciájának kulcsszavát, a "multipolaritást" kidobták a szótárból, úgy látszik, az csak addig kellett, amíg Oroszország meg nem erősödött. És nem is finomkodik túlságosan a szöveg, ezért az öndefinícióért dolgoztak az elmúlt évtizedben: „Oroszország erőforrás-potenciálja és annak pragmatikus felhasználása kiszélesítette lehetőségeit befolyása megerősítésére a világban”.
Az EU-t elintéző rövidke bekezdés annyiban érdekes, hogy nincsen benne semmi konkrétum, még az eddigi állandó szókapcsolat, a "stratégiai partner" sem szerepel. Az EU biztonságpolitikai szempontból nem játszik az oroszok szerint. Ez a vélekedés egyébként egybecseng az amerikai értékeléssel is.
Nem nehéz kitalálni, hogy ki ugrik be a megüresedett helyre, ki az új stratégiai partner. Hát persze: az Egyesült Államok. Az orosz-amerikai kapcsolatok újraindításának szellemében a stratégia a közös érdekeket sorolja fel: leszerelés, terrorizmusellenes harc, regionális konfliktusok stb, és az ellentétekről csak ködösen, felelősöket nem említve beszél.
Júliusban jön Moszkvába Obama, ez a stratégia alaposan előkészítette ezt a találkozót. Medvegyev személyesen is érdekelt abban, hogy jól alakuljanak a kapcsolatai Obamával, a válság is a barátkozásoknak kedvez, ez a stratégia pedig egy burkolt fenyegetésekkel és nyílt udvarlásokkal teli felhívás Oroszország és az Egyesült Államok szövetségére.
Azért csak óvatosan, ismerjük a mondást: az elefántok akár háborúznak, akár szeretkeznek, a fű mindig szenved!