40 milliárd dollár - külföldi befektetők által kivont pénz, egy hónap alatt. 216 milliárd dollár - ősz óta a rubel árfolyamának kontrollálására költött mennyiség. 8% - a várható GDP-hez viszonyított államháztartási hiány. És ez csak egy pár adat az orosz gazdaság jelenlegi állapotáról. Beszélhetnénk még a rubel, az olaj, és az összes orosz tőzsde zuhanásáról is. Anélkül, hogy a részletekben elmerülnénk szögezzük le, odaát is igen nagy a baj.
Eddig azonban a hivatalos álláspont az volt, hogy bár valóban látszódnak a kisebb-nagyobb gondok, minden a legnagyobb rendben, az országot irányító tandem kezében tartja a dolgokat. Mára azonban világossá vált, hogy továbbra is azt sugallni, hogy semmi probléma, nem túl jó taktika a nép szemében. Hisz’ manapság egy gazdasági hír láttán/hallatán még a legnagyobb gazdasági analfabéta számára is feltűnik, a „krízis”, „csőd”, „hiány”, „esés” szavak szokatlan áradata.
És mivel az istenadta nép már csak olyan, hogy előbb fogalmazódik meg benne, a „ki miatt” kérdés, mint a „miért”, valakire rá kellett húzni a vizes lepedőt. Ez a nem túl hálás feladat Alekszej Kudrin pénzügyminiszternek jutott. Azért nem kell félteni, nem valószínű, hogy ezzel derékba törne pályafutása. Főleg mivel nem kellett kiállnia főműsoridőben az 1-es csatorna színpadára, hogy "ide lőjetek". Ami azt illeti egész Amerikáig futott, és ott egy CNN interjúban említette meg mintegy mellékesen, hogy valóban követtek el hibákat, melyekért részben ő is felelős.
Követtek el hibákat akkor, amikor az elmúlt évek magas olajárai mellett nem költöttek a gazdaság diverzifikációjára. Akkor, amikor túl gyorsan, túl sok rubel költöttek, ezzel hirtelen erősítve a rubel árfolyamát és magasra emelve az inflációt. Akkor, amikor az erős rubel kecsegtetővé tette a deviza-alapú hiteleket, így a lakosság és a vállalatok nagy adósságokat halmoztak fel.
Nem tartja viszont hibás döntésnek azt, hogy a kormány az aranytartalékainak harmadát beleölte a rubel-devalváció ütemének csillapításába. Mint mondta „a rubel leértékelése simán ment, így sikerült elkerülni egy a 98-as válságéhoz hasonló pánikot a lakosság köreiben”. Az emberek nem vesztették el a hitüket a bankokban, továbbra is a pénzintézetekben tartják pénzüket. De ennek nagy ára volt: a Stabilizációs alap, minden orosz büszkesége, melyben fénykorában 157 milliárd dollárnyi tőke pihent, a jelen állás szerint maximum két évre elegendő, a költségvetésen tátongó egyre nagyobb rések betömésére.
Márpedig ezekből a résekből a költségvetésen nincs hiány. Érdekes, hogy míg a világ legtöbb országában, az olajár zuhanását a válság következményeként tartják számon, az oroszok inkább mint a válság egyik okáról beszélnek róla. Kudrin szerint magas olajárra nem lehet számítani a következő öt, de lehet, hogy húsz évben sem. Vlagyimir Milov energiaügyi miniszter is hasonló véleményen van: „be kell látnunk, hogy az olaj nem lesz újra 100 dollár. Ugyanakkor a kormány ezt nem igyekszik elismerni. A kivárás politikáját alkalmazzák ugyanúgy, mint a 80-as években.” És bár Kudrin szerint az eddiginél keményebb gazdaságpolitikára van szükség, Putyin eközben épp a Stabilizációs alap intenzívebb felhasználásáról beszél.
Ugyanakkor, hogy ne törjön ki teljes apokalipszis Oroszországban Kudrin sietett leszögezni az eddig elért sikereket is. Egyrészről a tőkekivonás februárra jelentősen csökkent, mégpedig a rubel további gyengülésének elmaradása miatt. Másrészről pedig bár az orosz tőzsdeindexek majdnem 70%-ot estek, ezt a növekedést ők mintegy öt év alatt produkálták, míg az USA tőzsdéi már tíz éves mélyponton vannak. A kérdés csak az, hogy vajon az oroszok a jövőben is képesek lesznek-e a válság előtti évekhez hasonló növekedést produkálni – immár magas olajárak nélkül.