Szükséges némi kultúrtörténeti ismeret. Julian Szemjonov szovjet író hőse volt egy bizonyos Stierlitz, aki orosz felderítő volt a náci németországban. Igazából a Tavasz tizenhét pillanata c. sorozattal dörrent a köztudatba (úgy egy éve itthon is adta tán a Duna). Kis túlzással mondhatjuk, hogy a szovjet James Bond. No már most a filmek tipikus dramaturgiai fogása volt, hogy a történéseket egy hang kommentálta, illetve elmondta, mire gondol Stierlitz. Erre épültek a viccek (amúgy az egyik legnagyobb szovjet vicciklus). Rengeteg szójáték van köztük. Adott esetben a hangsúly azon van, hogy Stierlitz elhárító helyett egy másik van. És egy néhány példa a Stierlitz-viccekre.
Idézet Volk kommentjéből (2008.12.14. 14:39:56)
A Gestapo főhadiszállásán Bormann belépett a szobájába és megpillantotta Stirlitzet, amint a nyitott páncélszekrény előtt áll.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
- A villamosra várok! - felelte Stirlitz.
Bormann megnyugodva kiment a szobából. "Érdekes, vajon melyik villamosra vár?" - gondolta. "Visszamegyek és megkérdem."
Bormann visszament a szobába, de Stirlitz már nem volt ott.
- Biztosan elment a villamossal. - gondolta Bormann.
Stirlitz megy az erdőben, amikor megreccsen a bokor.
- Legközelebb nem hagyom otthon a pisztolyomat - gondolta Stirlitz.
- Legközelebb? - gondolta a medve.
Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
- Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.
Bormann hajnali három órakor durva dörömbölésre ébredt. Amikor ajtót nyitott, egy vattakabátba öltözött idegen férfit látott, sílécekkel a lábán, ejtőernyővel a hátán.
- AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! - mondta az idegen nyomatékosan, erős orosz akcentussal.
- Az elefántok elmennek a francba! - mondta bosszúsan Bormann. - Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!
Stirlitzet hétfő hajnalban viszik agyonlőni.
- Az előttem álló hét valóban nem ígérkezik könnyűnek. - gondolja.
Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, közben kozák dalokat énekelt. Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz.
Stirlitz lakása előtt öt fekete autó állt meg. Gestapósok szálltak ki belőle, és becsengettek.
- Kit keresnek? - kérdezi egy hang az ajtó mögül.
- Stirlitzet.
- Nem vagyok itthon.
A gestapósok durván elkáromkodták magukat, és elmentek. Immár két hete, hogy Stirlitz ily módon az orránál fogva vezette a Gestapót.
A német szerveknél faji tisztasági intelligenciatesztet dolgoznak ki.
Bizottság: Mondjon egy kétjegyű számot!
Első jelölt: 67.
Bizottság: Na és miért pont 67? Miért nem 76?
Első jelölt: Nem! 67!
Bizottság feljegyzi: "erős, árja jellem".
Jön a második jelölt.
Bizottság: Mondjon egy kétjegyű számot!
Második jelölt: 53.
Bizottság: Na és miért pont 53? Miért nem 35?
Második jelölt: Hát, lehetne éppen 35 is.
Bizottság feljegyzi: "árjához közeli jellem".
Jön a harmadik jelölt, Stirlitz.
Bizottság: Mondjon egy kétjegyű számot!
Stirlitz: 44.
Bizottság: Na és miért pont 44? Miért nem... Na, Stirlitz, elég volt ezekből a hülye zsidó trükkökből!
- Elégett néhány titkos iratunk - panaszkodott Bormann.
- Hazaszólhatok, biztos van az otthoniaknál másolat - nyugtatta Stirlitz.
Stirlitz ezúttal talán tényleg gyanúba keverte magát...
Stirlitz benyit Müller irodájába. Egyenest odaáll Müller elé, és azt mondja neki:
"Obergruppenführer, nem állna be a Szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!"
Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki folytatja:
"Bocsánat, nincs egy aszpirinje?"
Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek.
Müller felmászva az emeletes ház oldalán, pisztollyal a kezében megcsúszott a negyedik emeleti erkélyen.
- Szemét tériszonyos! - gondolta Müller, miközben elzuhant Stirlitz földszinti lakása mellett...
Bormann és Müller kávézgatnak Müller dolgozószobájában. Egyszer csak besettenkedik Stirlitz és egy csomó titkos dokumentumot kiemel a páncélszekrényből.
- Ki volt ez? - kérdezi döbbenten Bormann.
- Ez? A Vörös Hadsereg legjobb kémje Berlinben.
- És miért nem kapod el???
Müller legyint.
- Eh, már évek óta próbálom, de mindig kicsúszik a kezeim közül...
Stirlitz belépett Müller dolgozószobájába, s meglátta a padlón élettelenül heverő Müllert.
- Megmérgezte magát - gondolta Stirlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét...
Stirlitz megdöbbenve konstatálja, hogy irodájából eltűnt a vodkás üveg, a kozák sapka, meg a harmonikája.
Egyszer csak harmonikaszóra lesz figyelmes.
Végigoson a folyosón, majd berúgja az ajtót, és értetlenül mered a láthatóan részeg, kozáksapkában harmonikázó Müllerre, aki így szól:
"Mi van Makszimovics, asszed csak neked van honvágyad?"
Köszönet T.I.-nek a gyűjtésért.