Az ország büszkesége, az orosz identitás egyik tartóoszlopa a hadsereg. Viszont mindenki tudja, főleg mert minden orosz családnak saját tapasztalata van róla, hogy korszerűsítésre szorul. Mind a technika, mind a struktúra, mind a vezetés elavult. A haderő reform évek óta napirenden van, de valahogyan mindig sikerül kibulizni a régi gárdának, hogy elhalasszák. Most éppen Anatolij Szergyukov hadügyminiszter kezd bele a lehetetlenbe, meghirdette a haditechnika korszerűsítését, a katonai vezetőség frissítését, a vezetőképzés átalakítását, a tisztek és közlegények arányának javítását a jelenlegi 2:1-ről a nyugaton szokásos 6:1-re, valamint a létszám radikális csökkentését; mindez túl sok erős embernek az érdekét sérti ahhoz, hogy csak úgy könnyedén meg is valósuljon.
De valami elkezdődött! December 3-án felmenteték/engedték lelépni (ki honnan nézi) Vlagyimir Iszakov hadügyminiszter-helyettest, a hadsereg főparancsnokát. És vele együtt a fél hadvezetés le akar lépni, mivel nem értenek egyet a hadsereg reform egyes lépéseivel, és teljesen meg vannak rökönyödve attól, hogy a miniszter inkább menedzserként, mint katonaként vezényli a változásokat. Szergyukovnak tényleg nem sok köze volt eddig a hadsereghez, előzőleg a Szövetségi Adóhivatalt vezette. De vajon mi tette őt alkalmassá erre a kulcsfontosságú feladatnak a levezetésére? Hogy volt sorkatona? Az adósokkal szembeni hadjárat sikeres irányítása? Hm. Lehet, hogy a Jukosszal szembeni küzdelem is szerepet játszott, de Moszkvában mindenki biztos a fő okban: pétervári.
Abban a legtöbb elemzés egyetért, hogy mire van szükség: a feleslegesen bürokratikus, többszörös átfedéseket eredményező szervezet átalakítására, a korrupció melegágyát csak így lehet felszámolni, és a modernizációra, hiszen csak így lehet kivédeni a fegyverkezési verseny kedvezőtlen hatásait. Csakhogy a jelenlegi rendszer védelmezői vannak olyan erősek, mint a kilencvenes években az oligarchák. Az ő meg/legyőzésükhöz illetve a kormányzati szándékoknak megfelelő irányba terelésükhez is szükség volt egy évtizedre, a mostani ellenfél ráadásul kapun belül van. A pénzügyi és gazdasági válság is határozottan rontotta a szergyukovi reform esélyét, a sikeresen megvívott grúz háború is a régi gárdát erősíti. Ennek megfelelően szakmaiként felmutatott és bizonyára néhány helyen jogos kritikát fogalmaztak meg Szergyukovval szemben.
Magyarország biztonsága szempontjából a reform sikere két jó és egy rossz következménnyel járhat: egyrészt a haderő csökkentése alkalmatlanná teszi Oroszországot globális háborúk megvívására (helyi konfliktusa pedig van elég, ebből a szempontból nem(sem) vagyunk a térképen), másrészt az átláthatóbb szervezetből nehezebb ellopni fegyvereket, amelyek mostanában a feketepiacon, aztán a szervezett bűnözésben landolnak, harmadrészt viszont a modernizáció sikere esetén az orosz fegyverexport is jelentősen megnövekedhet, méghozzá már nem a kalasnyikovok hanem a korszerű haditechnika szintjén - és az orosz fegyverek vásárlóit ismerve ez nem túl jó hír.