Megtartotta Dmitrij Medvegyev élete első évértékelő beszédét. A kérdés az, hogy vajon ez lesz-e egyben az utolsó is. Mindenestre, ha ez is történne, beszédével beírta magát a történelemkönyvekbe. Hiszen több szempontból is korszakalkotó volt a fellépése. Először is a leghosszabb ilyen felszólalás tartotta, másfél órás hosszával megdöntve Putyin rekordját. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy az orosz alkotmány 15 éves történetében először beszéltek annak módosításáról.
Az évértékelést többszöri halasztás után tartották meg a múlt héten. Minden egyes elhalasztásának jó oka volt, és minden egyes halasztás után módosítani kellett a tartalmán. Állítólag az első verzió még augusztus előtt született, amikor a töretlen fejlődésről, a korrupció elleni harcról és egyéb ilyen csendes dolgokról lett volna szó. Aztán az augusztusi kaukázusi események hatására átírták a beszédet, de ez állítólag túl agresszívre, túl militánsra sikerült. Az ősszel együtt beköszöntött a világgazdasági válság is, így az újabb tervezet főleg ezzel foglalkozott. A végső beszéd, melyen a pletykák szerint az utolsó napokban személyesen Medvegyev is sokat dolgozott, tehát ezek között a témák között kívánta megtalálni az egyensúlyt.
Hiába a hosszú előkészület, a legfontosabb, a legtöbb visszhangot kiváltó pont, csak a ceremóniát megelőző napon került bele a beszédbe. Az elnöki mandátum hosszát a jelenlegi négyről hatra, még a képviselők mandátumának időtartalmát négyről öt évre kell emelni. Emellett a kormányt kötelezni kell arra, hogy évente egyszer számoljon be munkájáról az Dumának, ezáltal emelve ez utóbbi, és csökkentve az előbbi hatalmát.
Tudni érdemes, hogy mind Jelcin, mind Putyin nagyon óvatosan bánt az Alkotmánnyal, meghozatala óta egyetlen módosítás sem történt benne. Ezért hát Medvegyev sietett leszögezni, hogy nem alkotmány-reformról, csupán apró alkotmány-módosításról van szó, mely alapjában nem változtat a fennálló politikai és intézményi renden. Mint tudjuk a kormánypártnak megvan az alkotmány-módosításhoz szükséges többsége az országgyűlésben, így gyakorlatilag a „javasolt változtatásokat” készpénznek vehetjük.
A nagy kérdés természetesen a régi. Vajon a következő immár hat éves elnöki mandátum kié lesz, Medvegyevé avagy újra Putyiné. Putyin mellett szól az, hogy bennfentes információk szerint már nagyon unja a miniszterelnökösködést, nem jelent számára kihívást a kormány vezetése, nem jár be a munkába, hanem dácsájából egyedül hozza meg a fontos döntéseket. Ráadásul az elmúlt fél év során nem lehetett kétségünk a felett, hogy ki a domináns a híres tandemben. Putyin több alkalommal is az elnök helyébe lépett, gondoljunk csak Hugo Chávez fogadására, és nehéz helyzetbe hozta Medvegyevet azzal, hogy bár ő megígérte az orosz csapatok kivonását Dél-Oszétiából, azt utána még jóval elhalasztották.
Szólnak persze érvek Medvegyev mellett is. Például az, hogy Putyin mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy lépései törvényesek, jogilag tiszták legyenek. Azonban nem tiszta, hogy milyen ürüggyel „taszítaná le Medvegyevet a trónról”, és ülne a helyére, a mandátum lejárta előtt. Ráadásul Medvegyev sokat erősödött megválasztása óta. Belekezdett a hadsereg reformjába, személyes kontaktusban van a kormányzókkal, ráadásul több felelősséget vállal magára, mint elődje tette. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Medvegyevnek jó személyes kapcsolatai vannak mind Angela Merkellel, mind Nicolas Sarkozy-vel is. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ez a reform Medvegyev reformja lesz. Olyan lépésekre szánta el magát, amelyekre Putyin sohasem.
Kérdés, hogy akkor most beszélhetünk-e Putyin és Medvegyev kapcsolatának elhidegülésétől. Szerintem nem. Ha egyetlen ember volt, aki számára a bejelentett újítások nem jelentettek meglepetést, akkor az Vlagyimir Vlagyimirovics volt. Maga a mandátum meghosszabbításának a gondolata is tőle származik, valószínűtlennek tartom, hogy Medvegyev a kormány szerepének csökkentésével szeretné hatalmát tovább biztosítani.
A helyzet valószínűleg a következő. Hatalomra kerülése előtt Medvegyev megígérte Putyinnak, hogy az alkotmánymódosítást véghezviszi. Ugyanakkor arról egyáltalán nem biztos, hogy megállapodtak meddig marad Medvegyev az elnöki székben, vagy hogy ki folytatja utána a sort. Ez a kérdés sok mindentől függhet, főleg ezekben az eseményekben bővelkedő hónapokban.
