Ez a poszt arra buzdít, hogy tanuljanak sokan oroszul. Az esetleges első benyomásoknak elébe menve, nem egy nyelviskola reklámja. Igyekszem jó indokokat találni rá. Bobby Fisher (amerikai legnagyobb sakk-legenda) például azért állt neki oroszul tanulni, mert akkoriban a sakk irodalom 40%-a csak oroszul volt elérhető. No, meggyőző voltam?

Kis hazánkban is egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, melyek szerint ha az ember sikeres akar lenni, tanuljon meg oroszul. Ennek több oka is van. Egyrészről, azért mert manapság az oroszok feljövőben vannak és nem csak katonai-szempontból, hanem gazdaságilag is (bár legyünk őszinték, jobban örülnénk, ha inkább gazdasági szempontból jönnének). Egyre több olyan terület van, ahol nagy sikerrel hasznosíthatjuk, igény van (lenne) orosz nyelvtudásunkra. És ez a lenne rávilágít a másik okra is.

Gyakorlatilag ma Magyarországon a kutya sem beszél oroszul. Egy a Szonda Ipsos által még 2007 nyarán végzett (Heti válaszban publikált) felmérés szerint, a magyarok 2%-a beszél jól, és 4%-a valamennyire szláv nyelvet. Félreértés ne essék, nem oroszt, szláv nyelvet. Szláv nyelvből meg van vagy tizenöt. Persze nincs kétségem afelől, hogy ennek a hat százaléknak sokkal nagyobb hányadát adja az orosz, mint mondjuk a ruszin, vagy a bosnyák, de akkor is. Legjobb esetben is a magyarok 2-3%-a beszél valamilyen szinten oroszul. Elhanyagolható mennyiség.

Mókás ez azért is, (bár cseppet sem meglepő), hogy azért az átkosban mindenkinek kötelező volt tanulni oroszul. Azonban a korszak orosz-tanítása legendásan botrányos volt. A tanulók teljesen motiválatlanok voltak, a tanárok sokszor „két leckével jártak a tananyag előtt”. (ha valakinek van valamilyen jó sztorija a témában, az bátran küldje be levélben, és helyt adunk neki hasábjainkon).

Aztán jött a rendszerváltás, élesen elhatárolódtunk a szocializmustól, egy időre Oroszországtól, és az orosz nyelvtől is. A nagymennyiségű orosz tanár átképezte magát valamilyen menő nyugati nyelvre, (többségük mára örül, ha pár szót megért egy bonyolultabb mondatból) és egy időre az orosz szinte teljesen el lett felejtve. Mostanában érzékelhető talán valamiféle pozitív változás.

A nagy felismerés (gyk. hogy oroszt kell tanulni) egyébként nem hungarikum. Nyugaton is egyre inkább jellemző, hogy oroszul kezdenek tanulni a diákok. Nagy segítséget jelenthet e gyönyörű nyelv elsajátításában, hogy a nagyobb orosz városokban elkezdték felismerni a külföldi diákokban rejlő lehetőségeket. Mára már rengeteg nyelviskola működik, ahol az oroszt, mint idegen nyelvet oktatják, ha ügyes az ember, talál családot, akik elszállásolják. Hol vannak már azok az idők, amikor egy külföldi meg volt lőve Moszkvában, mert térképet nemzetbiztonsági okokból nem kaphatott.

Summa summárum emberek tanuljatok oroszul, mert ez kell a sikerhez, és boldogsághoz! Különben is, kinek kell bármi más érv, ha az ember szeme előtt ott lebeg az, hogy olvashat Dosztojevszkijt, meg Csehovot eredetiben.

A poszt írójának egyébként nagy dilemma volt megírni ezt a bejegyzést, hiszen ha az orosz tanulásra buzdít, rontja saját esélyeit a piacon. De aztán rájött, hogy a ragozásnál úgyis kihullik a férgese, a melléknévi- határozói- és egyéb-igeneveknél pedig végleg elválik az ocsú a búzától. Aki meg ezekkel megbirkózik, az megérdemli.