Mintha nem lenne elég nemzetközi konfliktus mostanság, egy újabb látszik megszületni. Mivel azonban a Földön lassan már nincs olyan pont, ahol lehetne konfliktus és nincs, ezért úgy néz ki az éghajlat besegít.

Minden baj forrása az amerikai nemzeti hó-, jégkutató és adattároló intézet (NSIDC) kutatója, bizonyos Mark Serreze. A tudós azt nyilatkozta, hogy 50% esélyt lát rá, hogy idén nyáron teljesen elolvad az északi-sarki jégtakaró. (itt megjegyzem, hogy mint klimatológiában laikus ember ez az 50% számomra kissé homályos, szóval akkor vagy elolvad, vagy nem, mi?).

Persze a kijelentésre rögtön ráharapott a média. Nem véletlenül, hiszen az éghajlati anomálián túl is vet fel problémákat egy esetlegesen jégmentes Arktisz. A tudósok szerint ugyanis a Sarkkör jege alatt hatalmas nyersanyag-készletek vannak. A jég alatt megbúvó földgáz- és kőolaj-tartalékokkal elérhetetlenségük miatt nem nagyon foglalkoztak, ám most, hogy felmerül a kitermelhetőség lehetősége, felmerül a tulajdonlás problémája is. Az öt arktiszi hatalom - Dánia, Norvégia, USA, Kanada és Oroszország – növekvő érdeklődéssel figyeli a térséget, hiszen mindegyikük szeretné maximálisan kihasználni a kínálkozó gazdasági lehetőségeket.

Persze van ország, amely jobban szeretné kihasználni. Mindenesetre agresszívabban jelzi ezt. Igen Oroszországról van szó. Az oroszok több kísérletet is tettek, hogy bebizonyítsák, tulajdonképpen az északi sarkkör is az országuk része. Bár nincsen elég információnk az északi-sark geológiai szerkezetéről ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hogy az melyik kontinens nyúlványa lenne, orosz tudósok igyekeztek bebizonyítani, hogy Északi-sark kétharmada országukhoz tartozik. Egyelőre nem sok sikert értek el.

A területi igény jelképeként a kutatások közben kitűztek egy titán-zászlót 4200m mélyre a sarkpontra. Erre a kanadai külügyminiszter felhördült: „Ez nem a XV. század, amikor fogod magad, körbehajózod a világot, aztán egyszer csak kitűzöl egy zászlót”. Orosz félről maga Putyin riposztolt, emlékeztetve az amerikaiak hasonló cselekedeteire a Holdon.

Alig ült el a diplomáciai vihar, újabb szörnyülködésre adott okot Vlagyimir Samanov altábornagy, az orosz hadsereg kiképzésért felelős vezetője mikor pár hete bejelentette, hogy "már dolgoznak az Északi-sarkra vonatkozó harci forgatókönyveken és a csapatok kiképzésén. Manapság ugyanis a háborúkat hosszú idővel kezdetük előtt nyerik meg, vagy vesztik el."

Persze nem kell attól félni, hogy napokon belül kitörhet a harmadik világháború. Az elemzők nem látnak reális esélyt egy nyílt fegyveres konfliktusra az Északi-sarkon. Nem szabad elfelejteni, hogy az orosz diplomácia egyik állandó fegyvere a hasonló kijelentéseken alapuló nyomásgyakorlás. A probléma bonyolultságát az adja, hogy a nemzetközi jogászok egybehangzó véleménye alapján jogi megoldás nincsen, improvizálni kell. Kíváncsian várom, hogy végül hogyan oldják meg a helyzetet.