Oroszország külpolitikáját az a 2002-ben elfogadott külpolitikai terv határozza meg, melynek célja a nemzeti érdek érvényesítése békés úton. A demokratikus világrend kiépítése, mely egy új egyensúlyi helyzetet teremt. A terv meghozatala óta Oroszországból fontos tényező lett a világpolitikában.
Az új világrend gondolatát kifejtve a Nagykövet Úr azt mondta, hogy az USA, az EU és Oroszország pragmatikus együttműködésére lenne szükség. Bár nyilvánvaló, hogy ebben a trióban az USA lenne az elsőhegedűs, ez eltérne a mostani egyeduralomától. Oroszország az ideológiák leszerelését javasolja, vagyis azt, hogy a felek érthetőbbé váljanak egymás előtt.
Szavolszkij már az előadása elején leszögezte, az Európai Unió Oroszország egyik legfontosabb partnere, már csak a földrajzi helyzete miatt is. Sőt, Oroszországnak érdeke az EU erőssége, hiszen a fenti hatalmi helyzet csak így jöhet létre. Bár a nyugati sajtóban sokat olvashatunk arról, hogy az oroszok milyen agresszív és kiszámíthatatlan külpolitikát folytatnak, Szavolszkij ezt megalapozatlannak tartotta. A nyugati sajtó megbízhatóságával kapcsolatban Bulgakov Kutyaszív című regényéből idézett egy részletet: „És isten őrizz, hogy ebéd előtt szovjet újságokat olvasson. - Hm... De hiszen más nincs. - Hát akkor semmilyet se olvasson.” Az előadás során többször is utalt rá, hogy a jelenlegi sajtó-színvonal mellett, ő inkább azt tanácsolja, hogy az ember semmit se olvasson.
Általánosságban az EU-orosz kapcsolatokról elmondhatók, hogy jók, s Moszkva a legtöbb kérdésben egyetért az Unióval. Vannak azonban egyes kérdések, amikben nem tud. Hogy melyek ezek? A leginkább aktuális Koszovó ügye. Bár a magyarok számára Koszovó egy regionális kérdés, az oroszok, mint globális problémát kezelik. A függetlenség egyoldalú kikiáltása, melyet sokan már el is ismertek, az ENSZ alapokmányának sárba tiprása. Ellentmond a nemzetközi jog gyakorlatának. Ráadásul precedenst jelenthet más regionális konfliktusokban, sőt új konfliktusok robbanhatnak ki miatta, elég ha a boszniai szerbekre gondolunk – vélte Szavolszkij.
A másik ilyen törésvonal a rakétaelhárító-rendszerek telepítése Lengyel- és Csehországba. Ezek nyíltan Moszkva elleni lépések, hiszen a térségben csak nekik vannak ballisztikus rakétái. Ráadásul az orosz ellenlépések bevonnák egy esetleges konfliktusba a lengyel és cseh lakosságot is.
Harmadiknak a konvencionális fegyverekről szóló megállapodást említette Igor Szergejevics.
További konfliktusokat a gazdaság terén találunk. Ezek azonban legtöbbször nem olyan nehezen megoldhatóak, mint a politikaiak. Kiemelendő az Energia Charta kérdése, melyet Moszkva aláírt, bár még nem ratifikált. A nagykövet azt mondta, hogy a ratifikálás akkor fog megtörténni, ha az enegriahordozók kereskedésében résztvevő 3 felet, úgymint a termelőt, a szállítót, és a fogyasztót egyenlőként fogják kezelni. Ezt egyébként a legutóbbi G8-as csúcson mint elvet elfogadták, de gyakorlati lépések még nem születtek.
Szavolszkij beszélt még a diplomáciai tárgyalások gyakorlati nehézségeiről, hiszen az bármely kérdésben először az EU 27 államának kell konszenzusra jutnia, aztán tárgyalhat Moszkvával, ám az álláspontja megváltoztatásához újra az összes tagállam beleegyezése szükséges.
Befejezésként azt mondta Igor Szergejevics, hogy nem kívánják megosztani az EU-t. Sőt úgy gondolja, hogy amint közelebb kerül Moszkva egy tagállamhoz, egy lépéssel közelebb kerül Brüsszelhez is.
