Az államfő esete a kortárs költészettel és a nem létező cenzúrával
Mottó: Beszélget John Smith és Iván Ivánovics. John: „Nálunk olyan demokrácia van, hogy bármit megtehetek! Elordíthatom magam a Fehér Ház előtt, hogy az elnökünk idióta, és nem történik semmi!” Iván: „Oszt? Én is ordíthatok a Vörös téren, hogy az elnökötök idióta, itt se történik semmi.”
Belenyúltak a darázsfészekbe az Obvodnij Times (RUS) szentpétervári illetőségű egyetemi lapnál. Gyanútlanul zöld utat adtak ugyanis Irina Dugyina (RUS) Balladájának a zsarukról (RUS). Meg is szüntette a rektor a Szentpétervári Humán Oktatási Főiskola (RUS) lapját, miután Andzsej Andzsejevics Ikonnyikov-Galickij (RUS) főszerkesztővel megíratták a felmondólevelet. Az úr egyébiránt maga is ismert költő Szentpétervárott, illetve publicista és tanár. Az illetékesek pedig úgy döntöttek, hogy jobb a békesség, és még vissza is hívták az október 6-7-én megjelent számot, de – minő fájdalom! – későn; az ezer példányból vagy negyven már beépült a köztudatba.
Hogy honnét a cenzúra-utánérzet? Elvégre is – noha a cím semmiképp sem utal hízelgésre – csak nem gondolnánk, hogy 2007-ben a karhatalom tabu! Nem is. De a biztosítékot nem a rendőrség abszurd, Danyiil Harmszt (HUN) meghazudtoló ábrázolása csapta ki. A kulcsszereplő ugyanis maga Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (VVP – ez egyébként oroszul a GDP rövidítése is), ettől pedig már rezeg a léc.
A szüzsé nem olyan összetett, mint amilyen groteszk. A hemoglobinhiányban szenvedő zsaruk az utcáról berángatnak a kocsmába egy ifjú csövest, leitatják, majd kiviszik egy sikátorba, és kiszívják a vérét, miközben az az élet szépségéről énekel egyre halkuló hangon. A hullát aztán a megbízott tiszt megrészegülvén az alkoholos vértől elfelejti elrejteni, és a helyi lakosok reggel gyorsan leadják a drótot Putyinnak. Az államfő éktelen haragja gerjed, és kiadja az ukázt, hogy a vérszívókat koncolják fel, a rendőröket pedig vitaminok szedésére kötelezi. Az elnök ugyan csak a mű vége felé jelenik meg, és rendet tesz a „vámpírkodó” rendőrök közt (konkrétan kibelezteti őket, a szerveket pedig szétosztja a kórházak közt), de ilyesfajta szövegkörnyezetben – ezek szerint – az igazságosztó cár atyuska szerepe nem szentesíti a művet.
Költőnk (aki egyébiránt író, újságíró, festő és filozófus is) nem mosakszik; becsületére legyen mondva. Nem érez „semmilyen csúfolódást” a műben, sőt pozitívnak látja az elnök képét. Mint mondja, „csupán elkapta az emberek fejében kavargó áramlatokat”, hisz „a versek a költő tudatában nem racionális gondolatokként születnek”. Mint mondta, valahogy úgy képzelheti az istenadta nép az igazságszolgáltatást, ahogy VVP dorgálja meg a vámpír rendőröket. Csendben teszem hozzá: ha ez így van, miért van ez így? Szó mi szó, van alapja a kényszerképzetnek, de a logikai bukfenc az, hogy a „határozott fellépés” pont a rendőrök reszortja. Ám hogy a kígyó szájába adjuk a saját farkát: az ok-okozat viszony tisztázatlan; a túlreagálást simán elnézzük egy CSKA-Spartak meccs fényében.
No de elkalandoztunk. Nézzük az összesített eredményt. A költő értetlenkedik, mert úgy érzi, nem gúnyolódott, csak kimondta: a király meztelen. Az ex-főszerkesztő mindenféle médiumoknak ír levelet, mert „ideológiai-esztétikai alapon megsemmisítettek egy sajtóterméket”. A rektor arra hivatkozik, hogy a kiadvány rontotta az intézmény imázsát, és hogy politika vagy cenzúra lenne a dologban, váltig tagadja. Mindez két kérdést vet fel. 1.) Ez utóbbi kijelentés elgondolkodtató, de ilyen szemszögből vizsgálva a dolgot nem világos, hogy a kert sarkában kihajtott a disznóparéj miatt miért kell felégetni, felszántani és sóval bevetni az egész telket? 2.) Hogy került egyáltalán ilyen hirtelenjében a kétes művészi értéket képviselő, WC-s falfirkákat idéző alkotás a bölcsészújságba? Mindkét felvetésre a válasz: talány.
A fentiek fényében íme, a mű (HUN).
P. s.: A Viszota 102.0 (RUS) volgográdi információs ügynökség nemrégiben egy statisztikát tett közzé, amelyet a Nyilvánosság Védelme Alapítvány (RUS) rögzített. Ez az októberben (!) történt szabad (tehát ellenzéki) sajtó elleni incidenseket sorolja fel részletesen. A teljesség igénye nélkül a legérdekesebbek: 5 embert támadtak meg, 5 médiumot cenzúráztak, 3 újságíró ellen folyik büntetőeljárás, 2 jogtalan elbocsátás történt és 7 letartóztatás.